Alig kezdődött meg az új választási ciklus, volt koalíciós partnerünk, az SaS e heti javaslatával megmutatta, nem csak a kormányban, de az ellenzékben sem lesz könnyű az együttműködés velük.
Mi történt pontosan? Richard Sulíkék saját javaslattal álltak elő, mellyel egyrészt az eddigi 150-ről 100-ra csökkentenék az eddigi parlamenti helyek számát, másrészt a képviselők mentelmi jogát a büntetőjogi ügyek kapcsán is megszüntetnék. Mindkét javaslathoz alkotmányos többségre van szükség, Richard Sulíkék pedig felajánlották saját 11 képviselőjüket a Smernek, hogy ha a kormánypárt is úgy akarja, ők támogatni fogják.
És mi ezzel a gond?
Természetesen az SaS egyik ötlete sem ördögtől való, mindkettőnek megvan a racionális magyarázata, s ha a széles politikai spektrum egyetért azokkal, itt az ideje változtatni és lépni ezekben a témákban. Ám Sulíkék naivan azt hitték, hogy a 83 képviselővel, abszolút többséggel rendelkező Smer majd az ő javaslatukra fog rábólintani, s hagyja majd hogy az SaS arassa le a babérokat, hiszen minkét javaslat biztos támogatást jelentene a közvélemény körében.
Természetesen nem ez történt, a miniszterelnök megüzente az SaS-nek, hogy az ilyen jellegű törvényekkel nem egy füves cigi elszívása után kell előjönni, amivel csak megalázta az SaS-t, azt mutatva, nem is igazán partnerek ők a számára.
Az SaS-es barátainknak és talán minden egyes ellenzéki pártnak azt a következtetést illene levonni mindebből, hogy teljesen felesleges a Smerhez dörgölőzni, sokkal több értelme volna elgondolkodni azon, milyen témákban tudnak az ellenzéki pártok egységesen fellépni. Egyesével minden ellenzéki párttal Robert Fico felmoshatja a padlót. Ám ha a számunkra fontos ügyekben képesek leszünk egységesen fellépni, nehezebb lesz bennünket megkerülni. Tudom, mindenkit, még bennünket is csábíthat egy-egy téma, ám ebben a formában, ahogy az SaS kezdte meg az ellenzéki munkát, valóban nincs értelme. Ennél sokkal higgadtabban és előrelátóbban kellene előkészíteni a javaslatokat. Az ellenzéki munkának csak így lesz értelme, ugyanis ha mindenki a saját feje után megy, szinte semmi esélye annak, hogy bárki bármit is elérjen.