A hagyományokhoz híven idén is megemlékezést tartottak az 1848-49-es forradalom évfordulója alkalmából a pozsonyi Medikus kertben elhelyezett Petőfi-szobornál a szlovákiai magyar kisebbség képviselői. Hagyományosan jómagam is részt vettem ezen az ünnepségen. Nem csak a Híd parlamenti képviselőjeként, hanem gyökereire és kultúrájára büszke, kisebbségben élő szlovákiai magyarként is.

Az elmúlt évek megemlékezései mindig nemzetünkről, az összetartozásról, kultúránk ápolásáról szóltak. Minden vendéget egyenjogúan, minden résztvevőt tisztelettel köszöntöttek mind a szervezők, mind a meghívott vendégek, szónokok. Soha nem került szóba a politika, a politikai propaganda. Soha senki nem használta ezt az ünnepet arra, hogy a Híd vagy az MKP kampányrendezvényévé alacsonyítsa le. A megemlékezés méltóságteljes és pártatlan volt.

Ezidáig.

Az idei ünnepnapon Pánczél Károly, a Magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke, a Fidesz országgyűlési képviselője mondott beszédet. S bár szavait az 1848-as forradalom fontosságának kiemelésébe csomagolta, összességében azonban egy, az MKP-t támogató kampánybeszéd tanúivá váltunk. A Fidesz képviselője üdvözölte „az MKP által kidolgozott területi és személyi elvű önkormányzati modell tervezetét, amely biztosítaná a magyarság megmaradását, gyarapodását”,(de az autonómia megnevezést már a képviselő úr sem merte kimondani), majd felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy a „A közélet legmagasabb szintű képviselete a Parlament. 2016-ban parlamenti választások lesznek Szlovákiában. A felvidéki magyarság hatásos képviseletéhez elengedhetetlen a parlamenti képviselet.”

Azt azonban elfelejtette megemlíteni, hogy a szlovákiai magyar kisebbségnek VAN képviselete a szlovák parlamentben, és immár öt éve HATÁSOSAN képviseli őket, és hogy a párt neve Híd. Mint ahogy azt az itt élő magyarok zöme tudja.

Ahogy azt is, hogy március 15-e nem a Hídról, nem az MKP-ról és nem is a politikáról szól. Március 15-e rólunk, magyarokról szól, politikai nézeteinktől függetlenül.