Sokan kérdik tőlem: mi a tétje a most következő választásoknak? Úgy gondolom, több fajta tét is van. Hogy folytatódik-e az oligarcháknak kedvező, csak nevében szociális kormányzás. Hogy lesz-e esély a kisebbségi jogok megerősítésére és kibővítésére. Hogy az ország Európa magjához fog tartozni, vagy pedig a periférián fog duzzogni. De van itt még egy dolog: ez pedig az, hogy néhány jobb év után engedjük-e megint visszatérni a nacionalizmust a politikába.

Szerintem nem csak én érzem úgy, hogy 2010-ben felcsillant egy remény a szlovákiai politikában arra, hogy a jövőben sikerülhet magunk mögött hagyni a nacionalizmust, ezt a rákfenét ami húsz évig kötötte gúzsba az itteni politikusok kezét, és ami miatt minden kisebbséginek összeszorult a gyomra, ha a politikára gondolt. A Radičová-kormány rövid időszaka után – mely során a Híd által a kisebbségek kormányzati képviselettel rendelkeztek – a második Fico-kormány is visszavett a nacionalista retorikából, az SNS pedig kiszorult a parlamentből. Nem véletlen, hogy minden felmérés azt mutatja, hogy az emberek úgy érzik: csökkent az országban a feszültség.

Az utóbbi hónapokban azonban nyugtalanító tendenciákat észlelek. Több, korábban ésszerűen viselkedő párt a menekültek kapcsán radikálisabb pozíciókat vett fel. És félő, hogy a kisebbségekkel kapcsolatban ugyanígy fognak reagálni. A Smer például nyíltan beszél arról, hogy a „nemzetmentés” témáját nem fogja átadni a radikálisoknak, saját maga fog azzal foglalkozni. Már látszanak is a „megvédjük Szlovákiát” szlogenű óriásplakátjaik, amitől nekem borsózik a hátam. Ráadásul mintha a többi pártot is egyre jobban csábítaná az efféle retorika.

Ne hagyjuk magunkat félrevezetni, ez az egész csak a tehetetlenség elfedése. Hogy az oligarchák szétlopják az országot, a nyugdíjak csökkennek, az egészségügy összeomlik, a fiatalok pedig elmennek, mert nem találnak munkát. Hogy az országot leginkább a saját kormányától kellene megvédeni.

A Híd alapelve a polgári Szlovákia elve, ami azt jelenti, hogy egy olyan országot képzelünk el, ahol az embereket nem a születési körülményeik és az identitás alapján rangsoroljuk. Ahol a többség nem nyomhatja el a kisebbségeket, ahol mindenki egyenlő fontosságú polgárnak érezheti magát, és ahol a sokszínűség érték, nem pedig eltörölendő hiba.

Ebben a helyzetben, ahogy a szlovákiai politikai pártok közül egyre több csábul el a nacionalista retorika irányába, új szavazatokat remélve ettől, még inkább felértékelődik a Híd szerepe. A jelenlétünk a parlamentben, és remélhetőleg márciustól a kormányban is, garancia arra, hogy a toleranciának, a békés együttélésnek mindig lesz hangja.