A csütörtökön véget ért rendkívüli ülés mindenképpen mérföldkővé válik a parlament történelmében. Sajnos nem pozitív értelemben.
Azt természetesen nem vártam, mint ahogyan feltehetően senki ebben az országban, hogy a 83 fős smeres többség egy részét sikerül megingatni, és Robert Fico leváltására szavaznak. Azt azonban nem hittem, hogy az ülés legfontosabb témája az lesz, hogy a smeres képviselők mennyi bort és pálinkát ittak meg, ki kit és mikor vert meg egy szerencsétlen papírfico miatt.
Amikor az ülés elkezdődött még azt hittem, hogy lesz alkalmunk elmondani, hogy miért rossz, ha egy kormányfőt pénzügyi körök irányítanak – vagy fogalmazzunk finomabban – úgy viselkedik, mint ahogyan az viselkedne, aki a legjobbat akarja bizonyos pénzügyi köröknek. Fico már az ülés kezdetén mindent megtett azért, hogy elterelje a figyelmet a kormányzása egyik legrosszabb üzletéről. Persze nem neki és üzleti partnereinek, a J&T-nek a legrosszabb – nekik bombaüzlet megszabadulni a veszteséges lakossági gázszolgáltatástól – hanem az országnak. Amikor kedden, az ülés kezdetén elmondott beszédében bejelentette, hogy sem a kormány, sem a smeres képviselők nem vesznek részt az ülésen, de hagyják, hogy az ellenzék „nyugodtan vitatkozhasson”, bízhatott abban, hogy az úgynevezett véleményformáló sajtó majd ír a Smer beképzeltségéről, arról, hogy semmibe veszi a parlamentarizmust, és megfeledkezik az ülés témájáról, vagyis az SPP reprivatizációjáról. Amikor azonban meglátta saját makettjét az ülésteremben, már nyugodtan hátradőlhetett a foteljében, és kinyithatott egy üveg kólát: biztosan tudta, hogy a lapok címei nem az SPP-vel foglalkoznak majd, hanem az üléstermi botránnyal. A botrány csak fokozódott a részeg smeresek, az indulataikat türtőztetni képtelen egyes ellenzéki képviselők egyre minősíthetetlenebb viselkedése hatására, és a balkonon lévő őszinte, de meglehetősen indulatos vendégek is csak fico malmára hajtották a vizet.
És neki ez sokkal jobb, mintha az emberek arról olvasnának, hogy hamarosan visszatérhet a mečiar-korszak, amikor az SPP még a HZDS fejősteheneként működött az állam kezében.
Mert mi is az SPP reprivatizációjának legnagyobb veszélye? Az, hogy a kormány olyan eszközt kap a kezébe, amivel a kimutatott államadósság növekedése nélkül adósíthatja el az országot.
A kölcsönt ugyanis a holding nevében veszik fel, hogy az új tulajdonosok kifizethessék a vételárat, és Fico be tudja foltozni a költségvetést, mivel az már látszik, hogy képtelen spórolni.
Amikor az EHP 2012 végén átvette a németektől és a franciáktól az SPP holding 49%-os tulajdonrészét, kötelezték magukat, hogy a részvényeseknek a következő öt évben legalább 600 millió euró osztalékot fizetnek ki a részvényeseknek, amiből az állam 51%-ot kapott volna. Azonban már idén 400 millió euró osztalékot kellene kapnia az államnak, miközben a cég nyeresége csak mintegy 300 millió. Ezt csak kölcsönből lehet megtenni. Ha ez így folytatódik a Fico kormány hátralévő idejében, vagyis előre kiveszik a több év nyereségét, akkor a következő kormány már csak adósságot örököl, amit törlesztenie kell. Vagyis Fico ‒ ahogyan már megszokhattuk tőle a 2006-2010-es időszakban – a jövőt éli fel. És erről terelte el a figyelmet sikeresen Fico néhány ellenzéki képviselő, és jószándékú vendég segítségével.
