Természeti örökségünkre Szlovákia lakosságának 75 százaléka büszke, derül ki a környezetvédelmi minisztérium legújabb felméréséből. Ez az emberek büszkeségének legerősebb tényezője. Az ország területének felét borító erdők jelentősége az egészséges és minőségi élet szempontjából pótolhatatlan és megfizethetetle
Ezért is töltött el örömmel az a tény, hogy a környezetvédelmi tárcán kívül más közéleti személyiség is szívén viseli a szlovák erők sorsát. Annak híre, hogy Szlovákiában van egy-egy helyszín, amelyet az UNESCO felvett a védett területek közé, csak elvétve kerül be a médiába. A Kárpáti Ősbükkös már 10 éve a világ természeti világörökségének részét képezi. Kivételessége abban rejlik, hogy a térséget évezredekig borító, természetes „őserdőszigetek“ láncolata alkotja. Pár héttel ezelőtt ellátogattam a Polonyinákba, ahol saját szememmel láttam, hogy valóban ritkaságszámba menő őserdőről van szó. Százéves jegenyék, bükkfák, juharfák fordulnak itt elő, és nagy mennyiségű elhalt fa, melyek gombák ezreinek szolgálnak táptalajul, és ritka állatfajoknak nyújtanak menedéket. A gond, melyre a külügyminiszter úr a napokban rámutatott, azzal van, hogy 2007-ben Szlovákia olyan lépésekre kötelezte magát, melyeket hosszútávon nem teljesít. Ezt a helyzetet a terület kijelölésénél elkövetett pontatlanságok, a földtulajdonosok és –használók közötti nem létező megállapodás, valamint a természetvédelmi és erdőgazdálkodási jogi előírások közötti összhanghiány idézte elő Az eredmény pedig az, hogy nem biztosított a megfelelő védelem az őserdő egész területén.
Ezért idén májusban nemzetközi konferenciát tartottunk Bártfán, amellyel az ősbükkösre irányult a figyelem, egyben vitát is gerjesztett olyan fontos témákban, mint a fakitermelés, a vadászat vagy a telektulajdonosokat illetve területhasználókat érintő kompenzáció vagy az alternatív programok kérdése. Ősszel további három szakmai workshopot is ennek a problémának szentelünk. Ugyanakkor örülök annak, hogy a bártfai konferenciát követően az UNESCO szakértői Közép- és Kelet-Európában éppen Szlovákiát választották a fenntartható turizmusra irányuló program megvalósításának helyszínéül a Kárpátokban. Ezzel lehetőséget és esélyt kaptunk bebizonyítani, hogy a németekhez, angolokhoz vagy a svédekhez hasonlóan erre mi is képesek vagyunk. Kipróbálhatjuk, hogyan lehet a telektulajdonosok természetvédelemnek köszönhető bevételkiesését természetbarát, ugyanakkor jövedelmező tevékenységekkel kompenzálni.
A külügyminiszter úrnak igaza van abban, hogy egyedül semmit nem tehet. És ugyanezt mondhatom én is. Mert ez a probléma nemcsak a Polonyinákat és nemcsak a környezetvédelmi tárcát érinti. Nemrégiben jeleztem, hogy elkészítjük és benyújtjuk a fáról szóló nemzeti megállapodást, mely megoldást kínál majd a legmagasabb szintű védelmet élvező erdők állapotára, és választ ad az erdőgazdálkodással és a természetvédelem gazdasági következményeivel összefüggő kérdésekre is.
Ahhoz, hogy felelősségteljesen, stratégiailag és körültekintően tudjunk viszonyulni az erdőkhöz és a természethez, konszenzusra kell jutnunk a kormányban. A környezetvédelmi tárcán kívül a földművelésügyben, a gazdasági és közlekedési tárcában és egy sor, a régiófejlesztésért felelős állami intézményben.
Ma már nem az a kérdés, meg kell-e tenni, hanem az, „hogyan?“. Egy olyan integrált cselekvési tervet kell kidolgoznunk, amely választ ad erre a kérdésre. A legmagasabb szintű védelmet élvező terület határainak pontos meghatározásától, a fokozottan védett erdőkben zajló erdőgazdálkodás módján keresztül a fenntartható turizmus kritériumainak a rögzítéséig, az ezekből adódó, telektulajdonosokat érintő előnyökig illetve az érintettekkel folytatott konstruktív kommunikációig.
Nemcsak azért, hogy „ne maradjunk szégyenben”, hanem azért is, mert a természet a nemzeti örökség felbecsülhetetlen jelentőségű és értékű részét képezi. Védelme nemcsak a környezetvédők, hanem mindannyiunk számára fontos kell, hogy legyen.
Ezért bízom benne, hogy határozottan vágunk bele a feladat megoldásába, amiből minden érintett ágazat konkrét tettekkel veszi majd ki a részét.
