Azt kell hogy mondjam, hogy kezd mérhetetlenül frusztrálni az a fajta egyezkedés, ami a parlamenti választások után most a megyei választásokra is jellemző lett. A képlet egyszerű: mindenki úgy csinál, mintha tárgyalni akarna, aztán persze senki nem egyezik meg senkivel, és végén a Híd és az MKP megkapja az „egyik kutya másik eb” címkét, „hivatalos” civiljeink pedig csóválják a fejüket, hogy hát már megint nincs közös képviselet, pedig kívülről annyira látszik, hogy milyen nagy szükség lenne rá.

Hát ebből elegem van, és szeretném ha most, utoljára, tisztáznánk pár dolgot.

A Híd kezdetektől fogva az együttműködésre fókuszáló párt. Ez nem csak szlogen, ez a valóság. Keressük az érintkezési pontokat minden olyan politika erővel, amely demokratikus és toleráns, a jobboldaltól a baloldalig, magyarokat, szlovákokat, romákat, ruszinokat és mindenki mást egyaránt. Azt, hogy a párt koalícióképes, láthattuk már korábban is, és szerintem ez most sem lehet kérdéses.

2011 novemberében őszinte tárgyalási ajánlatot adtunk az MKP-nak. Szerettünk volna megegyezni arról, hogy együttműködjünk a parlamenti választásokon. Az MKP vezetésében azonban voltak (és ma is vannak) olyan személyek, akiknek nem volt szándéka az, hogy ez megvalósuljon. Lehet, hogy úgy érezték, hogy akkor, a kormány bukása után a Híd verhető, és ezért akkor kell kiütni minket a versenyből. Nem így lett, de a Híd stábjában aligha ünnepeltünk az újabb elveszett magyar szavazatok miatt, amit az MKP vitt magával a parlamenten kívülre. Azt meg végképp nem ünnepeltük, hogy a sajtó azzal jött, hogy „egyik párt sem igazán akart megegyezni”. Én pontosan tudom, hogy mi meg akartunk egyezni. Igen, az erősebb párt pozíciójából is mindig jó tárgyalási feltételeket szoktunk ajánlani az MKP-nak: kíváncsi vagyok, fordítva ez így lenne-e? Az MKP vezetése ugyanilyen korrekt lenne a tárgyalásokkal kapcsolatban, ha netalán ők lennének fent?

Aztán itt vannak a mostani megyei választások. A Híd három fronton próbál szövetségeket építeni: a jobboldali platform, az MKP és a civilek bevonásával. Az első láthatóan jól megy, több helyen is sikerül majd közös jelölteket állítanunk. De a magyar körökben megint elakadtunk. Miért?

Azt látom, hogy az MKP megint csak nem hajlik a megegyezésre. Egész konkrét ajánlatot tettünk az irányukba, megyei szintű együttműködésre. Egy megyei választáson ez a logikus. Erre az MKP mit reagált? Járási szintű együttműködések, de csak ott, ahol gyenge az MKP. Megint akadtak olyan emberek, akik saját érdekeltségeik – a dunaszerdahelyi, komáromi és párkányi körzetek – miatt a teljes együttműködést ellehetetlenítenék. Egyébként annak ellenére, hogy a járási szintű tárgyalásokat nem tartjuk célravezetőnek, az elmúlt hetekben mégis hajlandóak voltunk meghallgatni az MKP képviselőit minden olyan járásban, ahol volt erre igény. Tárgyaltunk. Ajánlataink voltak. Őszinte ajánlatok, az erőviszonyoknak megfelelően. Az MKP egyes képviselői viszont változatlanul nem akarnak konkrétumokról beszélni, ahol viszont igen, ott olyan őrületek is felmerültek, mint hogy például a Híd ne is indítson jelölteket egyes magyar körzetekben.

Aztán ott van a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala, akik csalódáskeltő módon, hangulatkeltésre használták tárgyalási ajánlatunkat. Megkérnék mindenkit, hogy menjen vissza az eredeti dokumentumokhoz, és nézze meg, mit állítottunk mi a közös találkozónkról, és mit válaszolt erre a Kerekasztal. A mi anyagunk szerint a „Kerekasztal küldöttsége tudomásul vette a párt kezdeményezését, […] kifejezték kételyüket azzal kapcsolatban, […] hogy egyáltalán lehetséges-e egy együttműködés ebben a formában.” Mit ír erre villámgyorsan a szervezet? „A valóságban a tárgyaláson nem hangzott el ígéret arra, hogy a Kerekasztal révén lehetőség adódik a civil szféra bevonására a Híd listájára.” Na de ki mondott ilyet? Miért érzik úgy a Kerekasztal egyes szervezetei, hogy minden áron el kell határolódniuk a Hídtól? Esetleg a tárgyalóküldöttségeiből soha nem hiányzó „civil” MKP-sok nyomása ez? Ha úgy érezték, hogy nem korrekt a sajtónyilatkozatunk, miért nem jelezték hogy pontosan mi a probléma vele?

Egyébként azóta a Kerekasztal formálisan is elutasította az ajánlatunkat. Elég nagy kár, hiszen lehetőség adódott volna arra, hogy közösen dolgozzunk az erősebb magyar képviseletért. Eléggé kétkedve nézek a Kerekasztal azon állítására, hogy ők nem akarnak (párt)politizálni. Vajon az, amikor a szervezet kezdeményezésekkel él a pártok irányában, az nem pártpolitika? Vajon az nem pártpolitika, amikor a szervezet ilyen sajtóközleményeket ad ki, amelyek a valóságtól teljesen elrugaszkodnak, és minden áron a Híd és az MKP közötti közepet keresik? Vajon a szervezet miért nem honorálja azt a jó közös munkát, ami például a szlovákiai magyar alapdokumentum létrehozásának időszakát jellemezte? Miért kell mindig úgy tennünk, mintha a két szervezet a nulláról indulna egymással? A Kerekasztal alapítói is nagyon jól tudják, hogy a demokráciákban pártpolitika nélkül nem lehet eredményeket elérni. A mostani tapasztalatok ellenére bízunk benne, hogy szervezeteink között a jövőben jó munkakapcsolat alakulhat ki, hiszen a civil szféra és a politika együttműködése nem csak hasznos, de gyakorlatilag nélkülözhetetlen is egy demokratikus rendszerben. Éppen ezért a továbbiakban is keresni fogjuk a lehetséges kapcsolódási pontokat a Kerekasztallal és szervezeteivel.

Itt tartunk ma. Az MKP-s tárgyalásokból jelenleg nem érzek mást, csak a rossz közérzetet. A Kerekasztalról nem is beszélve – egyszerűen nem vártam azt, hogy ez az egész egy ilyen irányt vesz. És már látom magam előtt az önkinevezett prófétákat – „az egyik kutya, másik eb, pedig mennyire kellene az együttműködés”. Az a helyzet, hogy szerintem is, szerintünk is! NEM mi vagyunk azok, akin ez elakad. NEM mi voltunk azok múlt novemberben, és NEM mi vagyunk azok most sem. A Híd az egyetlen szlovákiai magyar politikai szereplő, aki még a mai napon, 24 óra alatt hajlandó és képes lenne szövetséget kötni a fenti szervezetekkel. Nem fogadom el az egyik kutya, a másik eb logikáját. A tájékoztatás nem attól kiegyensúlyozott, hogy mindig úgy teszünk mintha a Híd és az MKP között félúton lenne az igazság. Nincs mindig ott, és most egészen biztos vagyok benne, hogy ezúttal hozzánk van közelebb.