A statisztikák alapján mintegy 4-5 ezer olyan kiselsős kezdi majd meg ősszel az iskolát, aki teljesen magyar családban született vagy legalább az egyik szülő magyar. A szülőknek a napokban dönteniük kell arról, hogy magyar vagy szlovák tanítási nyelvű iskolába íratják-e be gyermeküket.

A statisztika azt is mutatja, hogy a többségük még anyanyelvi iskolát választ gyermekének, több mint 3500 gyermek tanul évfolyamonként magyar iskolában, de megmutatja azt is, hogy akár 1000 magyar vagy magyar gyökerekkel rendelkező gyerek már szlovák iskolában tanulhat.

Sok szülőnek nem kérdés, hogy milyen iskolába írassa gyermekét. Ő is magyar iskolába járt, az az iskola van legközelebb, már az idősebb testvér is oda jár, és a szülők elégedettek vele.

A döntés azonban nem mindig ilyen egyszerű. Lehet, hogy már a szülő sem magyar iskolába járt, a településen nincs is magyar iskola, a szomszéd faluba kellene járnia az elsősnek, vagy a szülő úgy látja, hogy a magyar és a szlovák iskola közül az utóbbinak jobb a színvonala, több lehetőséget biztosít a tanulóknak.
Nem kétségbe vonva, hogy a szülő mindig a legjobbat akarja gyermekének, miért tartom mégis jobb döntésnek a magyar iskolát? Mit ad a magyar iskola, amit a szlovák biztosan nem tud?

Két kultúrát közvetít. Első ránézésre talán kicsit elvontnak tűnhet ez az érv, hiszen közvetlenül a kultúrából nem nagyon lehet megélni, vagy ez csak keveseknek sikerül. Mégis a kultúra adja meg a gyermek fejlődésének alapjait. Nem véletlen, hogy az iskolában az írással és az olvasással kezdődik az oktatás. Ezek azok az eszközök, amelyek lehetővé teszik a gyerekeknek, hogy hozzáférjenek az évszázadok alatt felhalmozott tudáshoz, kultúrához. A magyar iskolában megtanulnak magyarul és szlovákul is, hozzáférnek tehát mindkét nemzet kultúrájához.

A gyermeküket szlovák iskolába írató szülők mondhatnák, hogy gyerekük magyarul már tud, tehát a magyar kultúrához hozzáfér akkor is, ha szlovák iskolába jár. Sőt, a magyar kultúrát ismerő szülő átadhatja a kultúra szeretetét gyermekének. Miért hibás mégis ez a gondolatmenet?

A szlovák iskolába járó gyerek csak otthon, esetleg utcán beszél magyarul, a nyelvismerete fokozatosan a konyhanyelvre szűkül, nem lesznek magyar barátai, vagy csak kevés, a szülők baráti köréből. Magyarul ugyan tud, de a helyesírást már nem tanulja meg, a magyar irodalomhoz is csak szórványosan jut majd hozzá. Én szeretem a kultúrát, de nehezen tudom elképzelni, hogy esténként fáradtan, munka után még a magyar nyelvtan rejtelmeibe vezetem be a lányomat, fiamat, vagy Ady, József Attila verseit elemezzük elalvás előtt. A magyar kultúrát tehát a gyermek elveszti, és később fokozatosan a nyelvet is. Ugyanez a szlovák kultúráról nem mondható el, hiszen a magyar iskolában szinte ugyanakkora óraszámban tanulják a szlovák nyelvet és irodalmat, mint a magyart.

A szlovákiskola-pártiak gyakori érve, hogy magyar iskolában nem tanul meg szlovákul gyermekük. Lehet, hogy ez néhány iskolában még valóban így van, de remélem ez hamarosan változni fog. A szlovák nyelv oktatásának módszertanát ugyan már Dušan Čaplovič volt oktatási miniszter is megígérte, Peter Pellegrini pedig, aki néhány hónapig követte őt az oktatásügyi miniszter posztján, megerősítette ezt az ígéretet. Bízom benne, hogy az oktatásügyi tárca legfrissebb vezetője, Juraj Draxler betartja elődje ígéretét. Erre enged következtetni, hogy hajlik a kisiskolák megtartására, ami a magyar oktatásügy szempontjából is fontos és hasznos döntés lenne.
Szerintem tehát a magyar iskola még akkor is jobb döntés, ha látszólag kényelmesebb, előnyösebb szlovák iskolába íratni a gyereket. De a döntés mindig a szülő joga és felelőssége.