Az utolsó idei parlamenti ülésszak kezdete a parlament elnökének és alelnökének megválasztása jegyében zajlik. Azt, hogy valóban érdekes parlamenti ülés előtt állunk, megerősíti a közel 120 pontos napirend is, amely valóban gazdag választékot kínál a törvényjavaslatokból. Rögtön a parlament elnökének és alelnökének megválasztásával kezdődik, amelyet a pöstyéni kórház túlárazott CT-berendezésének botránya okozott. Az, hogy az új alelnöke Miroslav Číž lesz, a parlamenti kultúrára nagyon kis hatással lesz.

Azonban az a tény, hogy a parlament elnöki posztjára Peter Pellegrinit jelölte a Smer, akit csak nemrég neveztek ki oktatásügyi miniszterré, nem a legjobb hír. Elsősorban azért, mert Pellegrini jó képességű tárcavezetőnek tűnt, aki már el tudta indítani a szükséges változásokat az oktatásügy területén. A másik ok, hogy az oktatásügynek biztosan nem segít a gyakori minisztercsere. Ebből a szempontból a parlament új elnökjelöltjének neve valóban rossz hír. Nem kételkedem arról, hogy Pellegrini rendelkezik azzal a képességgel, hogy javítsa a parlamenti kultúrát. Az új elnököt azonban nem irigylem. Olyan sebeket kell begyógyítania, amelyeket az elődje okozott, és ez nem lesz könnyű munka.

Peter Pellegrininek rengeteg dolga lesz. A hivatal híre ugyanis, amit elődje ráhagyott, a közvélemény előtt több mint negatív. Ezért egyáltalán nem lehet csodálkozni azon, hogy Robert Fico ekkora ügyet csinált abból, hogy titokban tartsa az új házelnök nevét, és orruknál fogva vezesse az újságírókat. Az igazság ugyanis feltételezhetően az, hogy a Smerből senki sem vállalta szívesen. Pavol Paška a házelnöki posztból olyan hivatalt csinált, ami a kutyának sem kellett, egyfajta Fekete Pétert, amit senki sem akart kihúzni.

A pöstyéni botrány rossz fényt vet az év törvényére, a költségvetési törvényre is. Ugyan biztosan el fogják fogadni, mert a kormánypártnak van elég képviselője, a számok ezt mutatják. A Hídban azonban komoly kétségeink vannak afelől, hogy a költségvetés valóban az adófizetők érdekét – vagyis mindannyiunk érdekét szolgálja-e. A Smer ugyan a közelmúltban nagy pompával bemutatta azzal, hogy figyelembe veszi a polgárok minden igényét és az esetleges gazdasági kockázatokra is tekintettel van, de már most tudjuk, hogy a költségvetés feszes, mint a hegedűhúr. A Smer ezért még hangolni akarja a parlamentben, és ehhez meglehetősen szokatlan módot választott: képviselői indítványokkal akarja módosítani. Szerintünk ez nem felelősségteljes, és nem is szociálisan érzékeny módszer, hanem istentelen félrevezetés.

Csak a pöstyéni kórház méregdrága CT-berendezése kényszerítette rá a kormányt arra, hogy nekifogjon a közbeszerzési törvény módosításához. A homályos hátterű offshore cégek kizárása a közbeszerzési pályázatokból aktuális igény, de a kormány javaslata csak látszólag oldja meg a problémát. Az offshore cégek kizárása a pályázatokból nem olyan egyszerű feladat. A múltban ezt már több kormány is megkísérelte, de a diszkrimináció kérdését nem tudták megoldani. A kísérletek sohasem vezettek eredményre. A Híd alelnöke, Lucia Žitňanská ezt már megpróbálta, ezért a parlamenti ülésen közös javaslatot terjeszt majd elő, amely a közbeszerzések során garantálhatná a fair versenyt, a korrupciós hatások kivédését.

Az utolsó hetek is bizonyították, hogy igazunk volt, amikor sürgettük az összeférhetetlenségi törvény módosítását. Az ellenzék ezt már szeptemberben előterjesztette, de a Smer a törvény tárgyalását már a kormányzás kezdete óta halogatja. Pavol Paška, aki ma már bukott házelnök, nemrég kijelentette, hogy neki nem kötelessége bevallani más jövedelmet is, mint amit a közfunkció ellátásáért kap. Azért, hogy ne kelljen bevallania minden vagyonát, fékezte az összeférhetetlenségi törvény elfogadását. Abban a teljes politikai paletta egyetértett, hogy hogyan kellene kinéznie a transzparens vagyonbevallásnak, amíg Pavol Paška személyesen be nem szállt a játékba. Az említett CT-botrány óta nyilvánvaló, hogy az összeférhetetlenségi törvény módosítását végre be kell fejezni, mégpedig úgy, hogy a vagyonbevallások minél részletesebbek, használhatóbbak legyenek.

Végül még megemlítem, hogy már több, a Híd műhelyéből származó, alapvető jelentőségű törvénynek is megkezdődött a parlamenti vitája. Szívesen véget vetnénk annak, ahogyan a Smer semmibe veszi az embereket az állampolgárság ügyében, szeretnénk elfogadtatni az állampolgársági törvény módosítását. Vissza akarjuk állítani a 2010 előtti állapotot, a kormánypárti képviselőknek pedig lehetőségük lesz férfiként szembenézni a helyzettel. El kell ismerniük hibájukat, és meg kell szavazniuk javaslatunkat. Az valóban kellemes meglepetés, vagy inkább sokk lenne, ha a parlament elfogadná ezt a javaslatunkat, és nemcsak nekünk, képviselőknek, hanem mindenekelőtt a polgároknak. Ők ugyanis jelenleg csak azért veszítik el az állampolgárságukat, mert felveszik egy másik állam állampolgárságát. Akaratuk ellenére fosztják meg őket a szlovák állampolgárságtól. És ez semmiképpen sem normális.

Túl vagyunk az önkormányzati választásokon, ideje levonni a tanulságokat. Bár sok esetben a végeredmény úgy alakult, ahogy előre vártam, és a Híd párt szerintem elfogadhatóan teljesített – a hétvége óta több polgármesterünk van, és a déli községekben is erősödött jelenlétünk – azért voltak meglepő tendenciák is, amiken érdemes elgondolkodni.

Az elsőt ezek közül leginkább a fővárosban tapasztaltam meg, és ez a függetlenek előretörése volt. Nem elég, hogy Ivo Nesrovnal szerezte meg a főpolgármesteri széket – amihez ezúton is gratulálok neki –, de több városrész is ilyen polgármestert választott, a képviselők között pedig egyenesen taroltak a pártokhoz be nem sorolható jelöltek. Ez a tendencia komoly kihívást jelent a politikai pártok számára, de azt hiszem, hogy a szavazók is csak később szembesülhetnek majd döntéseik következményével: a független jelöltek közül ugyanis sokan zsákba macskát jelentenek, a választó nem igazán tudja, mit várhat tőlük, nincs mögöttük fix háttér. Sokukat a jelenlegi politikai légkör és nem az eddigi munkájuk, vagy az értékrendjük miatt választottak meg. A pártokkal sok gond van ugyan, de a pártok jelöltjeiről legalább tudni, hogy van mögöttük egy szervezet és egy ideológiai vonal, amihez tartaniuk kell magukat.

A második meglepetés számomra a Híd-MKP összefogás kudarca volt Komáromban. Kudarcról van szó, hiszen Czíria Attila a két párt közös támogatásával sem tudta megszerezni a polgármesteri széket, igaz az Összefogás Komáromért képviselőjelöltjeinek jó része végül megszerezte a mandátumot. De a komáromi választók egyértelműen elutasították a szoros együttműködés ilyen formáját, ezzel fontos jelet adva a szlovákiai magyar politikai döntéshozóknak arról, hogy önmagában az hogy összefogás van, még nem jelenti azt, hogy siker is lesz.

Ez két tendencia hasonló reakcióra kell, hogy késztesse a standard politikai pártokat. Azt gondolom, hogy ezen pártoknak, köztük a Hídnak is, világosabbá kell tennie a potenciális szavazók részére, mik a pontos célkitűzéseik, és hogy ezeket hogy szeretnék elérni. Többet és jobbat kell mondani a független jelölteknél, az összefogás formáinak keresése helyett pedig a tartalmi együttállást kell keresni a potenciális partnerekkel.

A Híd ezen a fronton már megtette az első, kulcsfontosságú lépést azzal, hogy megjelentette a Polgári Vízió 2016 nevű stratégiai programját, ami úgy a választók, mint a politikai partnerek számára segít eligazodni a Híd célkitűzésein. A következő időszakban sok energiát szeretnénk arra fordítani, hogy minél több emberrel megismertessük, mit is gondolunk, és hogy ezúton is válaszokat adjunk a fenti kihívásokra. Azért is, hogy 2016-ban már ne érjenek minket meglepetések.

A Smer tettei ezt igazolják. Az osztogatás olyan intenzívvé vált, hogy ha így folytatódik, a 2016-os választások után megalakuló kormánynak lesz elég dolga, hogy négy év alatt le tudja faragni a költségvetési hiányt. Az egypárti kormány egyelőre megelégszik az irreális költségvetéssel, a számok statisztikai tologatásával a tételek között és a számítások módszertanának megváltozásával. A nehezen létrehozott „optimista költségvetés“ és az óriási osztogatás mutatják a Smer gondolkodásmódját: újabb adóterhekkel sújtják a „rossz” vállalkozókat, és lemondtak a konszolidációról.

Nem kell gazdasági elemzőnek lenni ahhoz, hogy mindenki számára világos legyen, mire is megy ki a játék. Optimális környezetet akarnak létrehozni az osztogatáshoz. A Smer álcázni akarja, hogy két hét alatt elszórt több mint 40 millió eurót: 27,5 milliót adott Zsolna megye lakóinak, majd 13 millió eurót a veszteséges vasutaknak az „ingyenjegyek“ fedezésére. Ebből is látszik, hogy nincs „ingyenjegy”.

Csodálkozva figyeltem az államvasutak (ŽSR) képviselőinek nyilatkozatait, akik az elmúlt hónapban jókedvűen kommentálták, hogy a Prága–Kassa szakaszra magánfuvarozó cégek érkeznek. Azt magyarázták, hogy számukra ők nem jelentenek konkurenciát, nem veszélyeztetik őket. Nem értettem, ez hogyan lehetséges, de most már tudom. Mosolyognak, mivel a piac szocialista értelmezése biztosítja számukra, hogy az ügyfélért való gazdasági versenyben keletkezett veszteségeiket majd az állam állja - tehát mi mindannyian. Ezzel két legyet ütnek egy csapásra. Az államvasutak továbbra is nyugodtan üzemeltetheti a piszkos vonatokat, a Smer pedig állami forrásból fedezi magának választási kampányát azok körében, akik elhiszik, hogy jobb lesz nekik, ha a kormány „ingyenjegyeket” fog osztogatni. Teljesen véletlenül ez a legstabilabb szavazókra vonatkozik. És min vagy kin spórolnak? Többek közt a tudományon és a Szlovák Tudományos Akadémia dolgozóin, akik talán alignégyezren vannak. A „választók számát” figyelembe véve ez elhanyagolható szám. És természetesen az „örök ellenségen”, a kis- és középvállalkozókon, az egyéni vállalkozókon, akiket a Smer újabb és újabb törvényekkel, elvonásokkal nyomorgat. Ezt mind mi fizetjük, a saját zsebünkből. Csak az érdekesség kedvéért, a Smer első két kampánylépése 8 eurójába került minden embernek (beleértve az újszülötteket is).

Ha ez így folytatódik, Szlovákia minden lakosa 136 euróval járul majd hozzá a Smer kampányához. Lehet, hogy ez másoknak mindegy, de engem zavar, és hiszek abban, hogy a lakosság jelentős részét is. Nincs gondom a szolidaritással, de én szeretnék dönteni arról, hogy kivel, mikor és mennyire akarok szolidáris lenni. És az ilyen döntésnél a szívem helyett inkább a józan eszemre szeretnék hallgatni.

„Tilos a Szlovák Köztársaság területén lévő vízkészletekből származó víz szállítása a Szlovák Köztársaság határain át közlekedési eszközökkel vagy vezetékeken át;” – így hangzik az alkotmány legújabb módosításának első mondata, pontosabban annak első fele. A második rész lehetővé teszi a Szlovákia területén csomagolt ivóvíz és ásványvíz exportját, illetve a lakosság saját céljaira szolgáló ivóvíz kivitelét. Tehát ha külföldre utazunk, akkor azért néhány liter csapvizet vagy kúti vizet magunkkal vihetünk, nem tartóztat le a vámos a határ előtt, nem kobozza el az útra csomagolt víztartalékunkat. Nagyszerű! Ezt tehát kipipálhatjuk, megmentettük Szlovákia vízkészletét a kapzsi tőkésektől, külföldi befektetőktől, multiktól stb. – mindenki behelyettesítheti az általa legnagyobb ellenségnek tartott csoportot a zsidóktól az arabokig, akiknek tudjuk, nincs ivóvizük…

A törvényt 102 képviselő szavazta meg, így valóban nincs mitől tartani. Csak az a baj, hogy nem látom azokat a befektető csoportokat, akik már fektetnék az ivóvízvezetékeket, és a kőolajhoz vagy a földgázhoz hasonlóan szállítanák az ivóvizet például a Szaharába… De érdekes volt hallgatni a hétvégén Peter Žiga minisztert, aki szerint a jövőben majd lehet, hogy mégiscsak vizet fogunk exportálni. „Csak most még nincs piaca” – mondta a miniszter. Vagyis amikor senkinek nem kell, akkor nem adjuk, ha majd kell, akkor úgy is engedélyezzük. Ezzel elismerte, hogy az egész, több mint fél éves színjáték a parlamentben teljesen felesleges volt.

A félreértés elkerülése végett: én is nagyon fontosnak tartom Szlovákia ivóvízkészletének védelmét. De azt elsősorban magunktól kell megvédeni, azt kell megakadályozni, hogy a csallóközi és az ország többi részén, mélyen a föld alatt lévő vízkészlet elszennyeződjön. Én ugyanis azt tanultam még az iskolában, hogy a víz állandó körforgásban van, amit felhasználunk azt – legalábbis egyelőre – pótolja a természet. Szlovákia határait ugyanis másodpercenként több milliárd liter víz „lépi át” ma is – Párkánynál például 4 471 000 liter másodpercenként, 268 260 000 liter percenként, vagyis 386,294 milliárd liter naponta, ekkora ugyanis a Duna vízhozama ott, ahol elhagyja az országot. És ez csak egy folyónk, igaz, a legnagyobb. De úgy látszik ezt nehéz lett volna elmagyarázni a választóknak, legalábbis az Smer, a KDH képviselői és néhány más ellenzéki társunk ezt így látta. Egyszerűbbnek tartották, ha beállnak a Smer mögé, nehogy „hazaárulónak” a „nemzeti ezüst” elkótyavetyélőinek bélyegezze őket a parlament populista többsége.

Még jó, hogy a Dunát nem akarja megállítani a Smer–KDH-s „alkotmányos többség”. Szerencsére elég víz érkezik hozzánk, így amennyit kiszivattyúzunk a vízkészletekből, az visszaszivárog. Egy tipp a végére a „vízexportőröknek”: ne vezetéken vigyék a vizet, hanem csatornán. Akár Szuezi csatorna méretűn, azt nem tiltja az alkotmány.

Az Nemzeti Tanács ülésének októberi programja újra összefonódott a parlamenti elnök fenyegetéseivel

A szeptemberi parlamenti ülés eltörölte a tolerancia, a tisztelet és a méltóság elveit. A kormányzó párt az ellenzéki pártokat undorító módon kinevette, mégpedig úgy, hogy nyilvánosan figyelmen kívül hagyta mind a tíz benyújtott jogalkotási javaslatot. Végül a parlamenti ülés hátralévő programjában kizárólag a kormányjavaslatok maradtak.

Ma kezdődik az októberi parlamenti ülés és a helyzet ismét rendellenességre utal. Még mielőtt elkezdődött volna, olyan kijelentések hangzottak el a parlament elnökétől, hogy az ellenzéki javaslatok értelmetlenek. Ezen felül Pavol Paska nem volt rest kritizálni a benyújtott javaslatok mennyiségét sem. Hozzátette, hogy a tárgyalások majd éjjel is folytatódnak.

Épp a parlament elnökének kellene mindent megtennie azért, hogy ilyen helyzetek ne keletkezhessenek. Az ő felelőssége parlamenti kultúra működése is. A kölcsönös tisztelet nem tűnhet el a parlament képviselői székeiből. 

Úgy gondolom, hogy minden nem egységes vélemény esetében lehet egy konstruktív párbeszédet folytatni, amely konstruktív megoldásokhoz vezet. Szem előtt kell tartanunk azt a polgárt, aki akkor érti legjobban a parlamenti szituációt, ha a képviselők méltó módon tudnak egymás közt kommunikálni. Ellentétes esetben a polgárok zavarosak, frusztráltak és apatikusak a politikával és a politikai pártokkal szemben.

A Híd párt képviselői mindezek ellenére igyekeznek továbbra is teljes erőbedobással dolgozni és legfőképp olyan javaslatokat tenni, amelyek a polgárok hasznára válnak. E hónapban is szép számú törvényjavaslattal állunk elő, kíváncsi vagyok, hogy milyen módon söpri le őket az asztalról a kormánypárt.

Különösen egy javaslatnál fogok türelmetlenül várni a Smer képviselőinek reakciójára. Rögtön válaszoltunk az Alkotmánybíróság döntésére az állampolgárságról szóló törvény kapcsán. Ebben az országban már szinte mindenki tudja, hogy Fico kormányának köszönhetően 2010 óta minden polgár elveszíti az állampolgárságát, ha egy másik államét veszi fel. Az alkotmánybíróság sem tudta megállítani ezt a folyamatot, így hát mi nyújtottuk be a törvénymódosítási javaslatot. Már a Smer is bevallotta, hogy ezt 2010-ben túlzásba vitte, de a mai napig nem állt elő semmilyen megoldással. Mi megtettük. Kíváncsian várjuk, hogy reagál a kormánypárt, a polgárok mellé áll vagy, mint mindig, ellenük fordul.