„Tilos a Szlovák Köztársaság területén lévő vízkészletekből származó víz szállítása a Szlovák Köztársaság határain át közlekedési eszközökkel vagy vezetékeken át;” – így hangzik az alkotmány legújabb módosításának első mondata, pontosabban annak első fele. A második rész lehetővé teszi a Szlovákia területén csomagolt ivóvíz és ásványvíz exportját, illetve a lakosság saját céljaira szolgáló ivóvíz kivitelét. Tehát ha külföldre utazunk, akkor azért néhány liter csapvizet vagy kúti vizet magunkkal vihetünk, nem tartóztat le a vámos a határ előtt, nem kobozza el az útra csomagolt víztartalékunkat. Nagyszerű! Ezt tehát kipipálhatjuk, megmentettük Szlovákia vízkészletét a kapzsi tőkésektől, külföldi befektetőktől, multiktól stb. – mindenki behelyettesítheti az általa legnagyobb ellenségnek tartott csoportot a zsidóktól az arabokig, akiknek tudjuk, nincs ivóvizük…

A törvényt 102 képviselő szavazta meg, így valóban nincs mitől tartani. Csak az a baj, hogy nem látom azokat a befektető csoportokat, akik már fektetnék az ivóvízvezetékeket, és a kőolajhoz vagy a földgázhoz hasonlóan szállítanák az ivóvizet például a Szaharába… De érdekes volt hallgatni a hétvégén Peter Žiga minisztert, aki szerint a jövőben majd lehet, hogy mégiscsak vizet fogunk exportálni. „Csak most még nincs piaca” – mondta a miniszter. Vagyis amikor senkinek nem kell, akkor nem adjuk, ha majd kell, akkor úgy is engedélyezzük. Ezzel elismerte, hogy az egész, több mint fél éves színjáték a parlamentben teljesen felesleges volt.

A félreértés elkerülése végett: én is nagyon fontosnak tartom Szlovákia ivóvízkészletének védelmét. De azt elsősorban magunktól kell megvédeni, azt kell megakadályozni, hogy a csallóközi és az ország többi részén, mélyen a föld alatt lévő vízkészlet elszennyeződjön. Én ugyanis azt tanultam még az iskolában, hogy a víz állandó körforgásban van, amit felhasználunk azt – legalábbis egyelőre – pótolja a természet. Szlovákia határait ugyanis másodpercenként több milliárd liter víz „lépi át” ma is – Párkánynál például 4 471 000 liter másodpercenként, 268 260 000 liter percenként, vagyis 386,294 milliárd liter naponta, ekkora ugyanis a Duna vízhozama ott, ahol elhagyja az országot. És ez csak egy folyónk, igaz, a legnagyobb. De úgy látszik ezt nehéz lett volna elmagyarázni a választóknak, legalábbis az Smer, a KDH képviselői és néhány más ellenzéki társunk ezt így látta. Egyszerűbbnek tartották, ha beállnak a Smer mögé, nehogy „hazaárulónak” a „nemzeti ezüst” elkótyavetyélőinek bélyegezze őket a parlament populista többsége.

Még jó, hogy a Dunát nem akarja megállítani a Smer–KDH-s „alkotmányos többség”. Szerencsére elég víz érkezik hozzánk, így amennyit kiszivattyúzunk a vízkészletekből, az visszaszivárog. Egy tipp a végére a „vízexportőröknek”: ne vezetéken vigyék a vizet, hanem csatornán. Akár Szuezi csatorna méretűn, azt nem tiltja az alkotmány.