A múlt hét végén Brüsszelben zajlott az EU Környezetvédelmi Tanácsának rendkívüli ülése. Azért hívtam össze az uniós tagállamok környezetvédelmi minisztereit, mert fontosnak tartottam, hogy felgyorsítsuk a párizsi klímaegyezmény tagállami ratifikációjának folyamatát. Ezt több dolog tette szükségessé.

Az Európai Unió kulcsszerepet játszott e történelmi jelentőségű megállapodás megszületésénél a múlt év végén. Történelmi jelentősége abban áll, hogy 195 ország vállalt kötelezettséget az egész világot érintő, globális probléma megoldására. Az egyezmény egy világméretű akciótervet is magában foglal a globális felmelegedés több mint 2°C-kal történő csökkentésére az ipari forradalmat megelőző időszakhoz képest. A világ vezetői tudatosították, hogy a mindannyiunk életére veszélyt jelentő klímaváltozás megakadályozásának nincs más útja. Egy működőképes és betartható megállapodás hiányában a bolygónk állandó és ellenőrizhetetlen felmelegedés elé néz, amelynek káros következményeit mindannyian a saját bőrünkön érezhetjük, hogy a következő generációkról már ne is beszéljünk. Éppen ezért személyes kihívásnak is tekintettem, hogy Szlovákia az elsők között ratifikálja a klímaegyezményt – amelyre alig 10 nappal ezelőtt került sor. Ugyanilyen kihívás volt számomra az is, hogy ezt a kötelező érvényű megállapodást az Európai Unió is elsőként ratifikálja. Örömömre szolgál, hogy ez éppen a mi elnökségünk idején sikerült. Ezzel a ratifikációval Szlovákia történelmi sikert könyvelhet el.

Annak ellenére, hogy ez az ambiciózus és kiegyenlített megállapodás a 21. század első nagy, multilaterális egyezménye, uniós ratifikációját mégis számos két- és többoldalú tárgyalásnak kellett megelőznie. Ezúton is szeretném megköszönni a szlovák Környezetvédelmi Minisztérium, valamint Szlovákia brüsszeli Állandó Képviselete környezetvédelmi csapatának kiemelkedő munkáját. Az ő hangyaszorgalmuk nélkül nehezen jött volna létre ez a megállapodás. Ennek ellenére a Miniszterek Tanácsa ülésének napján is komoly és alapvető kifogásokkal kellett megküzdeniük a lengyel, német és olasz kollégák részéről.

Bevallom, kétségekkel indultunk erre a találkozóra. Elszántak voltunk abban, hogy addig tárgyalunk, amíg konszenzusra nem jutunk. Rossz politikai precedensnek tekintettük volna, ha bármelyik ország véleményét megvétózták volna. Minden diplomáciai eszközt bevetettünk, számos bilaterális tárgyalást folytattunk, amelyek végén ma kijelenthetem, hogy az EU Környezetvédelmi Tanácsa ratifikálta a párizsi klímaegyezményt, és az már csak az Európai Parlament jóváhagyására vár. Büszke vagyok erre a teljesítményre. Ritkán fordul elő, hogy egy olyan kis ország, mint Szlovákia, elősegítheti egy óriási jelentőségű, globális probléma megoldását. És most nemcsak, hogy elősegítettük, de mi magunk vezényeltük le ezt a folyamatot. Mégpedig sikeresen.

Az Európai Unió továbbra is vezető pozíciót tölthet be ebben a folyamatban. Ugyanúgy, ahogy ezt magának a párizsi klímamegállapodásnak a megszületésekor tette. Ez az kiállás, ami méltó Európához, és ami minden ország számára példaértékű. Őszintén hiszem, hogy az egyezményt végül valamennyi globális szereplő ratifikálja.

Nagy várakozással tekintek a parlament kezdődő ülésszaka elé, amelyre a környezetvédelmi tárca több törvényjavaslatot is benyújtott. Kettő közülük az európai jogharmonizációt szolgálja, a harmadik pedig a hulladéktörvény módosítása. Nehéz és szakmailag igényes tárcaközi egyeztetési folyamaton vagyunk túl, számos tárgyalást folytattunk. A minisztérium munkatársai és jómagam is készek vagyunk a további higgadt és konstruktív vitára.

Az a célom, hogy minden felmerülő probléma, kérdés vagy megjegyzés tárgyszerű megvitatásán túl összhangba hozzam azokat a szakmai, gazdasági és ökológiai szempontokkal is. Öthónapos tapasztalatom a tárca élén azt mondatja velem, hogy ez nem lesz könnyű feladat. De nem is lehetetlen. Ebben egyébként nemcsak a kormányprogramban foglalt célok motiválnak, hanem bizonyos mértékig a személyes meggyőződésem is. Tisztában vagyok azzal, hogy a gazdasági fejlődést, a növekedést nem lehet megállítani. De lehet úgy irányítani, hogy az új technológiáknak és innovációs kezdeményezéseknek pozitív hatása legyen a környezetre, hogy óvjuk a természetet és kevesebb hulladékot termeljünk. Ha így állunk hozzá a dolgokhoz, a fejlődés és a fenntarthatóság kéz a kézben jár majd. A minisztérium ezt a szemléletmódot fogja támogatni.

A környezet védelme ugyanis egy nagy cég, vagy egy szupermarket vezérigazgatója számára ugyanúgy létszükséglet, mint egy miniszter, egy hivatalnok vagy éppen egy diák számára. Minél hamarabb tudatosítjuk ezt, annál jobb lesz az életünk, az egészségünk és a gyermekeink jövője szempontjából.  Egy nap bármelyikünk hozhat egy döntést – akár szakmait, akár magánjellegűt – hogy ezentúl jobban odafigyel a környezetvédelemre. A környezetünk ugyanis mindannyiunk közös kincse és tulajdona.

Minden törvény, amelyet a környezetvédelmi minisztérium benyújt és minden tárgyalás, amely e törvények megalkotásához vezet, elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a lehető legkonkrétabb hatással legyen a környezetünkre. Azt szeretném, hogy minden nappal közelebb kerüljünk egy olyan közgondolkodáshoz, amely a gazdasági szempontokon túl figyelembe veszi a természetvédelem szempontjait is. Úgy vélem, ez képezheti a tisztességes együttműködés alapját, és ez mindannyiunk közös felelőssége.

Hét éve vagyok a „nagypolitikában“ és sok mindent megtanultam, sok mindent tapasztaltam. Üzletemberként tudtam, hogy a sikerek és bukások többnyire a saját jó, vagy rossz lépéseimtől függtek. És azt is, hogy ezektől a lépésektől függ a saját, a családom és az kollégáim napi biztonsága. Ez egy nagy felelősség, de ha betartod a szabályokat, ha korrekt vagy a kollégáiddal szemben, a siker bekövetkezik és a szakma is elismer. Elfogadja a sikert, és felrója a hibát.

Politikai karrieremnek több, nagyon intenzív tanulsága van. Az egyik, hogy politikai, szakmai döntéseim, lépéseim, nem csak a saját szűk környezetemre vannak hatással, de egy egész közösségre. A második, hogy a jó döntéseket és lépéseket nem fogadják el a „kollégák“. Nem azért, mert rosszak. Csak úgy, alapállásból. Mert mindig politikai harcot kell vívni és mindenből politikai tőkét kell kovácsolni. Olyan területeken is, ahol értelmetlen. Gondolok itt például a kisebbségi nyelvtörvényre, vagy a kisiskolákat megmentő törvényjavaslatunkra. De a politikai ellenfelek már előrelátóan a készülőben lévő kulturális alapról szóló törvényre is kimondják, hogy rossz, mert ...kék tintával írták, nem feketével. Mert nem elég elérni azt, amiért harcoltunk, tüntettünk látványosan – mindent akarunk!

Komolyra fordítva a szót: a Híd és jómagam is a kis lépések politikájának híve vagyunk. Nem állítom, hogy mindegyik, általunk beadott törvényjavaslat tökéletes. De amikor sikerül előrelépéseket tenni közösségünk létfontosságú ügyeiben, az iskolaügyben, nyelvhasználtban, kultúrában, akkor miért nem lehet a közös ügy érdekében pozitívan, de leginkább konstruktívan állni a dolgokhoz? Ezt ezalatt a hét év alatt nem nagyon értettem meg.

A cél, hogy megmaradjunk, fejlődjünk. És bárki, bármit tud tenni ennek érdekében, azt támogatni kell. Nem mindenáron és minden téren támadni. Még akkor sem, ha nota bene politikai ellenfélről van szó. Mert így korrekt. A Híd így dolgozott eddig és így fog ezután is, még ebben a nehéz belpolitikai helyzetben is.

A múlt héten a Híd parlamenti frakciója úgy döntött, hogy a terrorgyanús személyek őrizetbe vételével kapcsolatban támogatja az alkotmány módosítását. Mivel tudom, hogy sok emberben merültek fel kérdések ezzel kapcsolatban, szeretném ezúton is bővebben kifejteni döntésünk okait.

A Híd egyik legfontosabb alapelve a párt megalapítása óta az, hogy – sok más politikai párttal ellentétben – mi nem csak azt figyeljük, mi a népszerű, de azt is, hogy mi a helyes. Persze kampányfőnökként nagyon jól tudom, hogy a politikai pártok számára a népszerűségnél kevés fontosabb dolog van, hiszen négy évente a választásokon a népszerű pártok sikeresek, a népszerűtlen pártok pedig sikertelenek. Pontosan ez a nyomás okozta a populizmus előretörését. Egy populistát semmi más nem érdekeli, mint hogy megtartsa és növelje a népszerűségét. Bármi áron, nem törődve azzal, hogy ez mit jelent az ország szempontjából. Egy populista bármit meglép, függetlenül a saját meggyőződésétől, hogy népszerűbbé tegye magát.

A Híd az alkotmánymódosítást azért szavazta meg, mert ezt éreztük helyesnek. A terrorveszély egy fontos téma, Párizs után még fontosabb, a konkrét javaslat pedig azt irányozta elő, hogy azokat a személyeket, akiket terrorizmussal gyanúsítottak meg, 48 óra helyett 96 óráig őrizetben tarthassa a rendőrség. Olyan javaslatról van szó, ami javítja az ország biztonsági helyzetét, és ráadásul összhangban van az európai standardokkal. Hozzá kell tenni, hogy a javaslat abban a formában, ahogy elfogadásra került, ráadásul Lucia Žitňanská szövegezését tükrözi, aki az eredeti módosító javaslatból eltávolított minden felesleges elemet.

És még valamit szeretnék kimondani, egész pontosan. Ez az ügy, gondoljon bárki bármit, nem egy politikai alkuról szól. Nem arról szól, hogy a Híd és a Smer közelednének egymáshoz, hogy ez egy koalíció előszele. Többször elmondtuk már:  mindent megteszünk azért, hogy le lehessen váltani a Smert, és végül a választók akarata dönt majd hogy így lesz-e. Azon pedig, hogy milyen koalíció lesz a választások után, a mostani szavazás egy jottányit sem változtatott.

Szavazóink a következőkben is azt várhatják a Hídtól, amit eddig. Ismerjük és tiszteljük a közvéleményt, de a döntéseinket nem az alapján hozzuk, hogy mitől leszünk a legnépszerűbbek. Hanem az alapján, hogy mit tartunk jónak az ország, a szlovákiai magyar közösség szempontjából. Ezen pedig akkor sem fogunk változtatni, ha ez néhányaknak nem tetszik. Az alkotmánymódosítás után több esélyünk van arra, hogy ne legyen terrorveszély Szlovákiában. Ez a legfontosabb, a többi csak duma.

Sokan kérdik tőlem: mi a tétje a most következő választásoknak? Úgy gondolom, több fajta tét is van. Hogy folytatódik-e az oligarcháknak kedvező, csak nevében szociális kormányzás. Hogy lesz-e esély a kisebbségi jogok megerősítésére és kibővítésére. Hogy az ország Európa magjához fog tartozni, vagy pedig a periférián fog duzzogni. De van itt még egy dolog: ez pedig az, hogy néhány jobb év után engedjük-e megint visszatérni a nacionalizmust a politikába.

Szerintem nem csak én érzem úgy, hogy 2010-ben felcsillant egy remény a szlovákiai politikában arra, hogy a jövőben sikerülhet magunk mögött hagyni a nacionalizmust, ezt a rákfenét ami húsz évig kötötte gúzsba az itteni politikusok kezét, és ami miatt minden kisebbséginek összeszorult a gyomra, ha a politikára gondolt. A Radičová-kormány rövid időszaka után – mely során a Híd által a kisebbségek kormányzati képviselettel rendelkeztek – a második Fico-kormány is visszavett a nacionalista retorikából, az SNS pedig kiszorult a parlamentből. Nem véletlen, hogy minden felmérés azt mutatja, hogy az emberek úgy érzik: csökkent az országban a feszültség.

Az utóbbi hónapokban azonban nyugtalanító tendenciákat észlelek. Több, korábban ésszerűen viselkedő párt a menekültek kapcsán radikálisabb pozíciókat vett fel. És félő, hogy a kisebbségekkel kapcsolatban ugyanígy fognak reagálni. A Smer például nyíltan beszél arról, hogy a „nemzetmentés” témáját nem fogja átadni a radikálisoknak, saját maga fog azzal foglalkozni. Már látszanak is a „megvédjük Szlovákiát” szlogenű óriásplakátjaik, amitől nekem borsózik a hátam. Ráadásul mintha a többi pártot is egyre jobban csábítaná az efféle retorika.

Ne hagyjuk magunkat félrevezetni, ez az egész csak a tehetetlenség elfedése. Hogy az oligarchák szétlopják az országot, a nyugdíjak csökkennek, az egészségügy összeomlik, a fiatalok pedig elmennek, mert nem találnak munkát. Hogy az országot leginkább a saját kormányától kellene megvédeni.

A Híd alapelve a polgári Szlovákia elve, ami azt jelenti, hogy egy olyan országot képzelünk el, ahol az embereket nem a születési körülményeik és az identitás alapján rangsoroljuk. Ahol a többség nem nyomhatja el a kisebbségeket, ahol mindenki egyenlő fontosságú polgárnak érezheti magát, és ahol a sokszínűség érték, nem pedig eltörölendő hiba.

Ebben a helyzetben, ahogy a szlovákiai politikai pártok közül egyre több csábul el a nacionalista retorika irányába, új szavazatokat remélve ettől, még inkább felértékelődik a Híd szerepe. A jelenlétünk a parlamentben, és remélhetőleg márciustól a kormányban is, garancia arra, hogy a toleranciának, a békés együttélésnek mindig lesz hangja.