A párizsi megállapodás ratifikációja jó ütemben halad. Az Európai Unió kezdeményezésének és a mi elnökségünknek is köszönhetően már 2016 novemberétől érvénybe lép. Ez óriási sikert és nagy áttörést jelent, amit a múlt heti ruandai tárgyalásaim is igazoltak. A megállapodásban részes 197 állam képviselői vállalták, hogy fokozatosan csökkenteni fogják a fluor tartalmú üvegházhatású gázok kibocsátását. A megállapodásra egy 7 éves tárgyalássorozat után került sor. Ezek a tárgyalások is megerősítettek abban, hogy a világ nagyon komolyan gondolja a károsanyag-kibocsátás csökkentését. Az államok és a politikai vezetők többsége tudatosítja, hogy a 21. században a környezetvédelem immár szükségszerűség és óriási kihívás mindannyiunk számára.
Most nehezebb időszak következik minden ország életében, amely vállalta, hogy csökkenti károsanyag-kibocsátását. A kormányoknak el kell kezdeniük teljesíteni a megállapodást. Ez annyit jelent, hogy politikájukat – elsősorban ami az ipari ágazatokat illeti – alá kell rendelniük ennek a kötelezettségnek. Ennek érdekében is hoztuk létre Szlovákiában a Környezetpolitikai Intézetet, amelynek elsőrendű célja az alacsony szén-dioxid-kibocsátási stratégia és egy új, modern környezetvédelmi stratégia megalkotása. Az intézet küldetése, hogy alapos elemzéseket és prognózisokat készítsen, amelyek alapján megtervezhetjük a megfelelő lépéseket a környezetvédelem és a klímaváltozás területén Szlovákiában. Már ma is létezik nálunk a gépjárművek regisztrációs adója, amely előnyben részesíti az ultraalacsony kibocsátású járműveket. A Környezetvédelmi Alapon keresztül már most is támogatást kapnak az épületek energiatakarékossá tételét célzó beruházások.
Úgy gondolom, hogy a párizsi megállapodás teljesítésének minden feltétele adott. Sőt, arra is képesek vagyunk, hogy teljesítsük e megállapodás legmagasabb célkitűzését, azaz elérjük az ún. „karbonsemlegességet“. Ez annyit jelent, hogy csak annyi káros anyagot fogunk kibocsátani, amennyit a környezetünk képes megkötni.
Nagy kihívás ez számunkra, de meggyőződésem, hogy nem lehetetlen. Egyetlen dolog kell hozzá: az, hogy ebben az országban mindenki – politikus, vállalkozó, munkaadó, munkavállaló, állampolgár – tudatosítsa, hogy a környezetünk védelme mindannyiunk létérdeke. Amikor döntést hozunk, amikor megtervezzük a következő lépést – legyen az politikai, üzleti vagy fogyasztói jellegű – mindig gondoljunk arra, hogyan hatunk azzal a környezetünkre. A tiszta levegő, a bennünket körülvevő természet, az egészséges környezet olyan érték, amelyet a lehető legjobb állapotban kell hagynunk a gyermekeinkre és unokáinkra! Ideje hát, hogy elkezdjünk ezen dolgozni.