A kormány bukása után az a veszély fenyeget, hogy az ország elfogadott költségvetés nélkül lép a 2012-es évbe, és az államháztartásban átmeneti szabályok, un. költségvetési provizórium fog érvényesülni. Ez azt jelentené, hogy az állam január elsejétől az előző évi költségvetéshez megfelelően alakítja kiadásait (a gyakorlatban minden hónapban a 2011-es kiadások 1/12-ed részét költhetné el az egyes alfejezetekre) egészen addig, amíg a parlament nem szavazza meg a 2012-es büdzsét. Ez első hallásra nem tűnik tragédiának, és normális nemzetközi gazdasági környezetben (a szlovák gazdaság jelenlegi állapotát is figyelembe véve) nem is lenne az, csakhogy ki beszélhet itt komolyan normális környezetről?
A 2007-ben kezdődött és 2008-2009-ben kicsúcsosodó globális pénzügyi válság az elmúlt egy-két évben fokozatosan átalakult az államadósságok válságává, az Európai Unió és az eurózóna tagállamai közül (is) többen az államcsőd szélén egyensúlyoznak és nemzetközi mentőcsomagokra szorulnak, ezért szó sem lehet stabil vagy normálisnak mondható környezetről. Az ideges piacok, befektetők, hitelminősítők és nemzetközi szervezetek árgus szemekkel figyelik az egyes kormányzatok lépéseit, csak annak az országnak hisznek, amely hiteles programot (és költségvetést) tud felmutatni, meggyőző adatokkal arról, hogyan fogja az országot irányító politikai elit lefaragni a büdzsé hiányát, hogyan állítsa meg az államadósság növekedését. Ellenkező esetben a kormányzatokat hitelminősítésük lerontásával, az államadósságuk kamatainak (és biztosítási felárainak) növelésével büntetik, ami veszélyezteti sok állam finanszírozhatóságát. A hitelességet csak kemény és következetes költségvetési szigorral, ha úgy tetszik spórolással lehet megtartani, a költségvetési gyeplő elengedésének bármi jele a bizalom villámgyors elvesztésével járhat, amit nagyon nehéz visszaszerezni.
A 2010-ben hatalomra lépő Radičová-kormány visszarántotta Szlovákiát a görög útról. Emlékezetes, hogy a Robert Fico vezette kormánytól hatalmas államháztartási hiányokat és vészesen dagadó államadósságot örököltünk. 2009-ben és 2010-ben a szlovák állam mintegy 5 milliárd eurós hiánnyal gazdálkodott (azaz a költségvetési kiadások ennyivel haladták meg a bevételeket). Az új kormányunk rögvest hozzálátott a büdzsé egyensúlyba hozásához, ekkora lyukat (a bruttó nemzeti termék, a GDP 8 százalékának megfelelő összeg) azonban nem lehet egyik napról a másikra eltüntetni. Idén a hiány 3,5 milliárd euróra (a GDP 4,9%-a) csökkentettük (nem kis áldozatok árán), a jövőre tervezett vállalás 3,8 százalék volt. Ezt borította fel a nemzetközi gazdasági környezet jelentős romlása és a kormány bukása. Mivel a jövőre várható előrejelzések egyre kisebb gazdasági növekedést jósolnak Szlovákiának (is), ezzel párhuzamosan csökkennek a várható bevételek (az adókból, járulékokból), ezért le kellene faragni a kiadásokat is. Ez persze csaknem lehetetlen egy szétesett koalícióval meg egy a helyzet romlásában érdekelt ellenzékkel pár hónappal az előrehozott választások előtt.
Kormányunk nem kívánja a nevét adni egy tipikus választási költségvetéshez, ami felelőtlen osztogatásról szólna. Ráadásul ez most kifejezetten életveszélyes lenne. Jövőre Szlovákiának 7-8 milliárd eurónyi hitelre van szüksége a nemzetközi pénzpiacokról, hogy az ország finanszírozható legyen. Ezt csak akkor fogják (még elviselhető kamatra) nekünk kölcsönadni, ha látják, hogy az ország egy reális, a hiányt csökkentő költségvetést fogad el. Ha ez nem történik meg, például mert provizórium van, egyre magasabb kamatokat leszünk kénytelenek fizetni az államadósságra. A költségvetésből így végső soron több pénz fog menni adósságszolgálatra (így kevesebb marad minden másra az oktatástól kezdve az egészségügyön át egész az útépítésig). A provizórium ellehetetlenítené, de minimum megnehezítené az uniós alapok épp meglóduló felhasználását is, ezzel újabb forrásoktól esnénk el. Emellett nem lehetne változtatásokat eszközölni az idei kiadásokhoz képest, például némi többletet juttatni a pedagógusoknak vagy az utak fejlesztésére (minden maradna az idei séma szerint). Sőt ronthatnának az ország adósbesorolásán, s a lerontott hitelminősítés tovább növelné a kamatokat. Arról nem is beszélve, hogy minden újabb hiánnyal és kölcsönnel csak nagyobb terhet (államadósságot) hagyunk a következő generációkra.
Ezért úgy gondoljuk, hogy mindenképpen támogatnunk kell egy ésszerű kompromisszumos költségvetés elfogadását, elkerülve a provizóriumot. Ez a költségvetés korántsem lesz tökéletes, népszerű sem, lényegében a legkisebb rosszról van szó az összes alternatíva közül. De nem szeretnénk felelőtlenül viselkedni és hozzájárulni ahhoz, hogy Szlovákia is az államcsőd szélére sodródjon, mert ezért az állampolgárok sokkal nagyobb árat fizetnének, mint bármilyen spórolós költségvetésért.
