Papandreu görög miniszterelnök közölte, referendumot ír ki az EU-csúcson elfogadott megállapodásról, amely a görög adósság egy részének leírását, illetve az új hitelprogram részleteit tartalmazza. Ennyi a hír. És hogy mi van mögötte?

Nos, valójában arról szólna ez a népszavazás, hajlandó-e Görögország tartani magát ahhoz a takarékossági programhoz, amely feltétele az ország euróövezeti tagságának.
Ha a görögök nemet mondanak a kínnal-keservvel megalkotott és jóváhagyott hitelprogramra, gyakorlatilag nemet mondanak a közös európai pénznemre is.
Az európai gazdasági nagyhatalmak ugyanis aligha módosítanak a kompromisszumok és áldozatok (lásd Szlovákia) árán létrehozott programon – az egyetlen szóba jöhető alternatíva az euróövezet felbomlása vagy legalábbis a görög drachma visszatérte lehet. Vagyis egy „sikeres“ népszavazás után már senki sem dobna uniós mentőövet az adósságtengerben úszó Görögországnak.

Értem én, hogy a Papandreu-kormány ezzel a rendkívül kockázatos lépéssel szeretné elejét venni, hogy a héten esedékes bizalmi szavazáson elvérezzen.

Azt is értem, hogy a görögök többsége a megszorító intézkedések ellen van. Azt viszont már a görög kormánynak kellene megértenie, hogy amikor csatlakoztak egy elit klubhoz, azt is vállalták, hogy ebbe a klubba nem lépnek be sáros cipőben és cigarettával a szájukban. Magyarán: az egyezségeket és a szabályokat be kell tartani.

Közhellyé vált, annyiszor leírták és elmondták már: A demokrácia rossz, de jobbat még nem találtak ki. Én ugyanezt gondolom az euróról és az Európai Unióról. Mindkettőnek rengeteg hátulütője van, azonban működőképesebb rendszert eddig még senki sem hozott létre.