Az elmúlt hét végén ott voltam Gombaszögi Fesztiválon, amely idén ünnepelte 54. évfolyamát. Számomra, aki a 80-as években számos alkalommal vettem részt ezen a szebb napokat is látott rendezvényen, az idei fesztivál kimondottan csalódást okozott. Hol van már az a tízezreket megmozgató, mindenki számára örömet és közösségi élményt jelentő seregszemle, ahol kicsik és nagyok, profik és lelkes amatőrök mutathatták meg művészetüket? Az idei bizony már csak halvány visszfénye volt az akkori idők fesztiválhangulatának. Persze értem én, hogy a világ változik, az embereket nehezebb megmozdítani, körülményesebb megtalálni az anyagi forrásokat, és az igények és elvárások is magasabbak. Volt idő, amikor rengeteg pénz volt nemcsak rendezvényszervezésre, de a gombaszögi színpad, az infrastruktúra javítására, modernizálására is. Ma már senki sem tudja, hová tűntek, kinek a zsebébe vándoroltak ezek a pénzek, csak azt láthatjuk, hogy semmi sem változott, vagy ha lehet, a körülmények csak rosszabbak lettek. Pedig hát nemcsak akkor kell fesztivált szervezni, embereket megmozgatni, amikor pestiesen szólva „dől a lé“, hanem akkor is, amikor akár félretéve a személyes sértettségeket, politikai hovatartozást, a nézeteltéréseket kalapozni kell. Márpedig a mai időkben erre lett volna szükség. Meg persze egy kicsit frissebb, korszerűbb gondolkodásra. Mert ha azt akarjuk, hogy ne csak a mi korosztályunk, vagy a szüleink generációja érezze magáénak ezt a rendezvényt, hanem a fiatalok is, akkor meg kell találni hozzájuk is az utat. És ha egy mai tizen-, huszonéves megnéz egy jó koncertet, ha wifizhet, twitterezhet, facebookozhat, rendelkezésére állnak a modern kor eszközei, akkor talán közelebb hozható hozzá a magyarság kultúrája, hagyományai, zenéje, népművészete - mert igenis erre is van igény. Csak a megfelelő eszközöket és utat kell megtalálni.

Nos, az utóbbi évek tapasztalata alapján a Gombaszögi Fesztivál szervezésében komoly hiányosságok adódtak e téren. Hozzá kell tennem, hogy le a kalappal azok előtt, akik a mostoha körülmények ellenére mégis hittel és lelkesedéssel szervezték a fesztivált és tették, amit kell, tisztelet jár ezért Füzék Erzsébetnek, a Csemadok Rozsnyói Választmányának és másoknak. Sajnálom azt is, hogy a Csemadok országos vezetése nem képviseltette magát. Bár egy politikai pártnak nem feladata, hogy fesztiválokat, kulturális rendezvényeket szervezzen, számunkra mégis fontos, hogy egy ilyen nagy múltú, neves rendezvény ne silányuljon el, és ne váljon egy szűk csoport magánakciójává. Tudom, hogy ma már minden másként van és az a hangulat nem hozható teljes egészében vissza. De ez a fesztivál többet ér annál, sem hogy hagyjuk lezülleni. Ezért mi a Hídban úgy döntöttünk, hogy igyekszünk hozzájárulni a fesztivál anyagi hátterének a biztosításához, és a szervezésben is igyekszünk ötletekkel, javaslatokkal segíteni. Hogy az 54 éves fesztivál ismét betölthesse azt a funkcióját, amire megszületett: kulturális értelemben újraszervezze és egybekovácsolja az itteni magyarságot.