A parlament tegnap a korábban megkötött egyezségnek megfelelően megszavazta az orvosok béremelését, ám egy nem várt többség által. Mi is történt pontosan?

Amikor Iveta Radičová kormányfő és Ivan Uhliarik miniszter megegyeztek az orvosi szakszervezetek vezetőivel, tisztában voltunk azzal, hogy a parlamentben el kell fogadnunk a törvény módosítását, mert egyrészt a kormányfő a szavát adta, másrészt láttuk, hogy a szakszervezet egy olyan módszerekhez folyamodott, mellyel mi az adott helyzetben már nem tudtunk mit kezdeni, hiszen képesek voltak olyan mértékben fékezni az egészségügyi ellátás működését, ami már az elviselhetőség határán volt.

Az egészségügyi törvény módosítása úgy készült el, hogy azzal a koalíciós képviselők előre egyetértettek. Megegyeztünk abban, hogy a törvény az orvosok béremelését két lépésben határozza meg, 2012. január elsejétől, majd az év második felétől. A béremelés harmadik lépcsője, mely 2013 januárjától lépett volna érvénybe, már nem került bele a tervezetbe, mert azzal a koalíciós képviselők már nem értettek egyet. Ennek eldöntése már a leendő kormány és parlamenti kormánykoalíció jogköre és feladata lesz.

A parlamentben először a Smer jelentette be, hogy ők csak abban az esetben támogatják a törvényt, ha belekerül a kórházak transzformációját leállító módosító javaslatuk. Ha a négy koalíciós partner tartja magát az egyezséghez, akkor ez a javaslat nem kerül elfogadásra.

Ám az SAS pár órával a szavazás előtt kijelentette, hogy ők nem hajlandóak egyáltalán megszavazni az orvosok béremelését, azaz nem hajlandóak részt venni a szavazáson. Ez volt az a pont, mikor elvesztettük a többséget a parlamentben. Azáltal ugyanis, hogy az SaS cserbenhagyta a koalíciót, az ellenzék került többségbe, és meg tudta szavazni saját javaslatát.

A másik két koalíciós partnerünk, az SDKÚ és a KDH ezek után döntöttek úgy, hogy ők nem hajlandók megszavazni az orvosok béremeléséről szóló törvényt.

A Híd volt ez egyetlen párt, mely tartotta magát az egyezséghez (tehát megszavazta az egészségügyi törvényt), melyet Radičová, Uhliarik és az orvosok megegyezése alapján a parlamentben a koalíciós képviselők kötöttek.

Ebből a történetből két dolgot szeretnék kiemelni. Egyrészt a teljes folyamat során a kormánykoalícióból csak a Híd képviselői voltak azok, akik az első pillanattól tartották magukat az egyezséghez, annak ellenére, hogy mi sem értettünk egyet azzal a módszerrel, ahogy az orvosok szakszervezete kikényszerítette azt. Véglegesen megbizonyosodtunk arról, hogy a kormánykoalíció már valóban nem rendelkezik a szükséges többséggel a parlamentben, hiszen bizonyos koalíciós partnerek ebből a témából is képesek voltak kampányt csinálni.

Mi fontosnak tartottuk, hogy ezt a témát rendezzük még karácsonyig úgy, hogy az embereknek ne kelljen rettegniük az ünnepek alatt, vajon lesz-e orvos, aki megvizsgálja őket. Hogy karácsonykor ne elborzasztó történeteket halljunk a hírekben arról, hogy nincs orvos, aki ellátja a betegeket. Ezt értük el.