Tíz ellenzéki képviselői javaslatot vett le a parlament napirendjéről a Smer.

Jana Laššáková parlamenti alelnök javaslatára és Pavol Paška házelnök beleegyezésével. Laššáková szerint ezek a javaslatok már az önkormányzati választások kampányának részei, a beterjesztők így akarnak pluszszavazatokat szerezni maguknak.
A parlament ma elfogadta a karácsonyi nyugdíjról szóló törvény módosítását. Akiknek a nyugdíja csak 200 euró, azok karácsony előtt nem 75, hanem 100 eurós kiegészítést kapnak majd. Biztosan szükségük van rá, nem vitatom, ha az államnak van rá pénze, akkor adjon több nyugdíjat a szegényebb nyugdíjasoknak. Akár még az önkormányzati választások előtt is. Még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy a Smer így akar pluszszavazatokat szerezni magának a választásokon. Mert joga, és jelenleg a szükséges számú parlamenti mandátuma is megvan hozzá, hogy olyan törvényeket fogadjon el, amelyeket szükségesnek lát, persze az alkotmányos keretek között. Mert erről szól az alkotmányos demokrácia. Majd a választók eldönthetik, hogy kell-e a nyugdíjasoknak plusz 100 euró, van-e rá szerintük pénze az államnak, és elviselik-e az egész csomagot, amit a Smertől kapnak. És majd eldönti, hogy a Smerre vagy valamelyik másik pártra szavaznak.
Az azonban már nem fér bele az alkotmányos demokrácia kereteibe, hogy a parlament elnöke és alelnöke szabja meg, hogy a plénum milyen törvényjavaslatokat vitathat meg. Az sem, hogy a parlamenti többség szabja meg, mert az már nem demokráciának hívják. Előbb csak azt mondják meg, hogy mi kerülhet napirendre, majd azt is, hogy mit lehet benyújtani, végül azt is ők akarják majd megmondani, hogy az emberek a választásokon kik közül választhatnak. Egyszer már ilyen lezajlott, 1948-ban. Az akkori főszereplőt Klement Gottwaldnak, pártját pedig Csehszlovák Kommunista Pártnak hívták. A februári puccs után Gottwaldnak elég volt néhány hónap arra, hogy teljesen átvegye a hatalmat az országban, május végén az emberek már csak a kommunisták által vezetett Nemzeti Front listájáról választhattak képviselőt. A többit ismerjük, 1989-ig tartott a hatalmuk. Most ilyen közvetlen veszély nincs, de nem árt óvatosnak lenni. És a keddi eseményeket is figyelembe kell venni, amikor november 15-én újra választani fogunk.

Már szeptemberben meg fog mutatkozni, hogy a Smer-kormány tényleg biztonságot akar nyújtani a polgároknak.

A szeptemberi parlamenti ülésen újra vitát nyitnak az ország „bibliájáról”. A Smer a víz miatt akar változást, az ellenzéknek pedig megvannak a saját „mandátumos” indítékai. A Híd parlamenti képviselői a szünidő után is „csak” egyszerű törvényekkel jönnek, amelyek a hétköznapi emberek számára nyújtanak segítséget, egyelőre csak sajnos a láthatatlan biztonsághoz.

Amikor nem egész két hónappal ezelőtt, pontosabban július 11-én befejeződött a parlament 36. ülésszaka, a Híd elnöke megjegyezte, hogy Szlovákia Alkotmánya nem jegyzettömb, amiből mindenki annyi lapot tép ki, amennyit akar vagy azt ír bele, amit akar. És nekem, mint ugyanezen párt alelnökének, nem marad más lehetőségem, mint a blogbejegyzésemet ugyanezzel a figyelmeztetéssel kezdeni. Az éppen megkezdődő parlamenti ülésszak programpontjai között ismét olyan javaslatok vannak, amelyekkel a képviselők az ország legmagasabb szintű törvényét akarják megváltoztatni.

Az egyik javaslat a kormányzó Smer műhelyéből származik, a többivel ellenzéki képviselők álltak elő: a KDH, az OĽANO és az SaS, külön-külön jogszabállyal akarják életbe léptetni az egy mandátum elvét. Nem hiszem, hogy a polgármestereknek és a megyei önkormányzatok elnökei számára meg kellene tiltani, hogy parlamenti képviselők, vagy európai parlamenti képviselők is lehessenek. Erről inkább a választónak kellene döntenie, nem pedig alkotmánytörvénynek, ahogyan azt a beterjesztők javasolják.

És Szlovákia Alkotmányának módosítása a kormányzó Smer műhelyéből, amely megtiltja a víz exportját Szlovákiából? Számomra ez egy még öncélúbb pamflet, amellyel Fico állampártja eltereli a figyelmet a polgárok megoldatlan, valós problémáiról. Konkrétan arról, hogy az érvényes jogszabály értelmében az áfának 19 százalékra kellene csökkennie, de a Smer ezt a törvényt úgy változtatta, hogy ez a csökkenés elmaradjon. Úgy gondolom, hogy a polgárok, akik az adócsökkenést a saját pénztárcájukon is éreznék, sokkal fontosabbak, mint a víz alkotmányos védelme. A Smer viszont újra kisiklatta a polgárok érdekeit és egyértelműen igazolta, hogy megint csak mások a prioritásai.

Amikor nemrég az Alkotmány napját ünnepeltük, a Híd több konkrét javaslatot tett az asztalra, hogy hogyan javítsunk az alkotmányon (http://www.most-hid.sk/hu/polg%C3%A1ri-v%C3%ADzi%C3%B3-2016-alkotm%C3%A1nyos-rend

). Azt mondjuk, hogy módosítani kell az alkotmányt, de az tükrözze a polgárok igényeit. A Híd az alkotmánymódosítási javaslatait a polgárok érdekében készítette, ezért egységesen elutasítjuk azt a helyzetet, amikor az ország legfontosabb törvényét a fent említett jegyzettömbbé degradálják, és az Alkotmány ízléstelen politikai csatározás tárgyává válik. Más szóval: az alkotmány politikai pártok reklámbannerévé vált.

De térjünk vissza az áfához, amely az ország minden lakosát érinti. A nehezen megkeresett pénzünkből az áfafizetéssel mi mindannyian az államkasszát töltjük. Nemrég már tapasztalhattuk, hogy a kormányzó Smer a bevételének még egy kis részéről sem kíván lemondani a polgárok javára, ezért a szeptemberi ülésre benyújtott törvényjavaslatunk célja a Fico által megszüntetett, nyilvánosan vállalt kötelezettségek teljesítése ‒ az adókulcs 19 százalékra való csökkentése, ahogy ezt törvény tartalmazta. És végül az élelmiszerek áfájának csökkentését javaslom - 10 százalékos áfakulcs bevezetésével. Mert ha Szlovákiában olcsóbb lesz az élelmiszer, nem külföldön fogjuk vásárolni. És ha nem külföldön fogjuk vásárolni, a kereskedők ezt megérzik, az állam bevételei is javulnak, ezért az élelmiszerekre kiszabott áfakulcs csökkentése nem üti ki a költségvetést. Ez olyan egyszerű, de ami a legfontosabb, az emberek érdekében történne.

De egy másik fontos dolog is működhetne. Az állam több munkát is kínálhatna. A Híd olyan javaslatot nyújtott be, amely az egyszerű matematikával bizonyítható, és több munkalehetőséget biztosítana. Több munkát mindenekelőtt azokba a régiókba, ahol a családfők, sajnos már évek óta nem ismerik a munkaviszony nyújtotta biztonságot. A Híd nem ígérget, hanem cselekszik. A parlamentbe olyan javaslatot terjeszt be, valós lehetőséget biztosít a munkahelyek számának növelésére. És miben rejlik az egyszerű matematika? Ha az állam a befektetőket adókedvezménnyel támogatja, akkor ezeket a befektetőket kivétel nélkül törvény kötelezze új munkahelyek létrehozására. És az állam ne csak a nagybefektetőket támogassa, például csak egyet, aki 200 millió eurót akar befektetni. Inkább támogasson húsz befektetőt, akik 2 millió euróval jönnek.

Végül javasoljuk, hogy az állami támogatás nagyságát aszerint határozzák meg, hogy az üzleti tervek hol valósulnak meg. Természetesen azok a befektetők kapnák a legnagyobb kedvezményeket, akik olyan régiókban vállalkoznának, ahol a legmagasabb a munkanélküliség. Meg vagyunk győződve, hogy az ilyen egyszerű matematika is működhetne. Elég lenne bedolgozni a beruházás-ösztönzésekről szóló törvénybe azt, hogy a beruházók adókedvezményeiről, ne egy miniszter döntsön egyedül, hanem a kormány együtt. Ellenkező esetben megismétlődne az a korábbi eset, amikor a gazdasági miniszter istentelenül kinevette az embereket. Mert egyedül döntött arról, hogy egy volt kollégája, akivel még a vágsellyei Duslóban dolgoztak együtt, a maximális adókedvezményt kapta meg majdnem 60 millió euró értékben. És megjegyzem, hogy nem kellett új emberek alkalmazásával fárasztania magát.

A Hídnak szeptemberi parlamenti ülésre benyújtott harmadik javaslata is olyan problémát érint, amely országos jelentőségű. Ezt csak margóra mondom azok számára, akik bennünket nemegyszer (sokszor erőszakosan) csak kisebbségi témákhoz kapcsolnak.

Ha azt mondjuk kutya, sokaknak helyesen az jut az eszébe, hogy az ember legjobb barátjáról van szó. Én is szeretem a kutyákat, a pártbéli kollégáim szintén. És Csicsai Gábor kollégámról nem is beszélve, aki tapasztalt kutyatenyésztő. Gábor  Lucia Žitňanskával, a paragrafusok szakértőjével közösen - olyan javaslatot nyújtott be, hogy a felelőtlen kutyatulajdonosokat, akiknek kutyája valakit megtámadott, büntetőjogi felelősség terhelje.

Más szavakkal: ha a kutya emberre támad, akkor a felelőtlen gazdáját úgy ítéljék el, mint egy bűnözőt. Lehet, hogy ez keményen hangzik. Tudom, sokan nem is értenek egyet ezzel. De higgyék el, ha egyszer ne adj isten Önöket, vagy valamelyik családtagjukat egy ilyen tulajdonos kutyája megtámadná, megértik majd, hogy a büntetőjogba ezt szó szerint bele kell írni. Egyszerűen vannak területek, ahol az emberi mulasztás megbocsáthatatlan – akár tetszik ez valakinek, akár nem.

Hát, majd meglátjuk, hogy viszonyul a kormányzó Smer javaslatainkhoz és legalább így, közvetve elmondja, hogyan is vélekedik a polgárokról. Ficonak és csapatának természetesen, mint ahogy mindig is, három lehetősége van: vagy jóváhagyja javaslatainkat (ez kellemes meglepetés lenne), vagy lesöpri az asztalról (semmi új a nap alatt), vagy csöndben elutasítja és később saját „termékének” nyilvánítja (meglehetősen gyakran és szívesen teszik). A tippelést Önökre bízom.

És még mielőtt elkezdenek erősen gondolkozni, melyik lehetőségre érdemes fogadni, egy brüsszeli hírrel szeretnék a végére büszkélkedni. Nagy József, a Híd újdonsült európai parlamenti képviselője, valóban Szlovákia jó hírét kelti. Az ötleteinek széles támogatottságot szerzett a politikai paletta teljes keresztmetszetében, és az Európai Bizottság már a héten tárgyalni fog róluk. Európai parlamenti képviselőnk egyebek mellett Európának új logót kínált, amely nemzetközi elismerés és siker jele lehetne. Józsi, hiszem, hogy siker befejezned – az embereknek erős impulzusra van szükségük, hogy valóban érezzék: Európához tartoznak, és Európában ne a kétszínű miniszterelnök láttassa őket.

Leginkább sehogy – válaszolhatnánk cinikusan, de aligha mondhatunk mást. Az elmúlt két év mérlegét megvonva egy dolog világosan kitűnik: Robert Fico és kormánya semmit sem ígért, és még azt se tudta betartani.

Adva van egy teljesen semmitmondó kormányprogram tele általánosságokkal. Úgy írták meg, hogy úgy tűnjön: a kormány pozitívan áll a nemzeti kisebbségekhez, amelyek „gyarapítják az ország sokszínű kultúráját”. Szép szavak, csak éppen tartalom nélküliek. Mert ugye ha a kisebbségi kultúrák valóban gyarapítják az országot, akkor megérdemlik, hogy támogatásban részesüljenek. A számokat látva azonban nyilvánvaló, a kisebbségi kultúrák az állam mostohagyerekei, hiszen a kulturális projektekre szánt összeg éves összehasonlításban 15%-kal lett alacsonyabb a tavalyinál.

Szándékos időhúzás zajlik az Ifjú Szivek igazgatói tisztségének betöltése esetén, amely lassan már a szervezet létét veszélyezteti. A. Nagy László lemondása óta betöltetlen a kisebbségügyi kormánybiztos posztja, nem folytatódik a hivatal kisebbségi hivatali nyelvhasználatot segítő tevékenysége, és Kisebbségi és Etnikai Csoportok Bizottsága statútumának megváltoztatása eredményeként most már minden kisebbség csak egy szavazattal rendelkezik a bizottságban – a pár ezres cseh kisebbség csakúgy, mint a félmilliós szlovákiai magyarság. A kormány „ígéretet tett a status quo – azaz a fennálló helyzet - megőrzésére”. Igen ám, de ezt az ígéretüket igyekeztek tökélyre fejleszteni, azaz még azon sem voltak hajlandók mozdítani, ami csak a meglévő jogok érvényesítését tette volna lehetővé – lásd a kétnyelvű vasúti táblák vég nélküli szappanoperáját. Robert Fico imidzsváltásához hozzá tartozott, hogy a kisebbségek irányába is a mosolygó arcát mutatja, bár ez leginkább a külföldi megfigyelők elaltatására és megtévesztésére szolgált – de rövid időn belül mindenki számára világos lett, ez csak szerep.

Az álarc mögött ott van Robert Fico valódi arca. Azé a Ficóé, akinek belügyminisztere semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy büntetlen diákok autója után lőnek a rendőrök, akik más esetben is túllépték a törvény által megszabott hatáskörüket – lásd például a szepesi razziát. Azé a Ficóé, aki megalázó módon nem engedi szóhoz jutni a kormányülésen az ügyben eljárni köteles emberjogi biztost. Azé a Ficóé, aki a szemünkbe hazudja a plakátokról a „köszönömöt”, majd a választási bukás után arra utasítja párttársait, ne szavazzák meg a parlamentben a vasúti törvény módosítását s a kérdésre, hogy miért, a kulisszák mögött azt választ kapjuk: mert a magyarok nem rá szavaztak. Azé a Ficóé, aki hadjáratot hirdet egy megvert diáklány ellen beleavatkozva egy folyamatban lévő büntetőügybe. Azé a Ficóé, aki minden alkalmat megragad, hogy hangsúlyozza a nemzeti kisebbségek másodrendűségét ebben az országban, amelyet – az ő szavai szerint – a többségi nemzet számára hoztak létre.

Érdemes tehát az álarc mögé lesni.

Különös tudathasadásban szenvedhet a SMER egyik főideológusa és kampánymenedzsere, Marek Maďarič. Nekünk, magyaroknak már többször meggyűlt vele a bajunk, elég csak a szlovák államnyelvtörvénnyel kapcsolatos zaklatásokra, vagy a parlamentben elhangzott magyarellenes reakciókra gondolni.

Az elnökválasztás előtt Fico kampányfőnökeként valami egészen elképesztő dologra ragadtatta magát főnökével együtt. Gondoltak egyet és teleragasztgatták Dél-Szlovákiát Fico „köszönömös” óriásplakátjaival. A szlovákiai magyarok nem dőltek be ennek az otromba, odavetett és cinikus „köszönömnek”, és Kiskára adták a szavazatukat. Erre Fico és Maďarič egyszerre visszavedlettek azzá, akik mindig is voltak: kicsinyes, gyűlölködő, sértődött „hazafiakká”. Fico a parlamentben bosszúból lefújta, hogy a SMER-es honatyák megszavazzák a Híd vasúti törvénymódosítását. Maďarič nyilvánosan nekiment a magyar iskoláknak a diákjaink szlovák nyelvtudását kritizálva. Ez a téma örökzöld Szlovákiában, nagy élvezettel vájkálnak diákjaink szlováknyelv-tudásának hiányosságaiban bizonyos politikusok. De hogy valamit is tennének a helyzet megváltoztatására…. na azt már nem. Számtalanszor tettünk javaslatot az oktatásügyi miniszternél a szlováknyelv-oktatás módszertanának változtatására, tehát arra, hogy idegen nyelvként oktassák a szlovák nyelvet a magyar iskolákban. Miközben Čaplovič már-már megértőnek mutatkozott az ügyben, amikor Érsek Árpád képviselőnk ezzel kapcsolatban interpellálta a minisztert, hosszas levelezésbe kezdett vele, amelyben azt bizonygatta, hogy minden a legnagyobb rendben van ezen a területen, a szlovák nyelvet ma is speciális, kommunikációs nyelvként oktatják. Miközben a Pedagógiai Intézet komáromi kihelyezett részlegétől tudjuk, hogy semmilyen utasítást vagy felhatalmazást a szlováknyelv-oktatás módszertanának módosítására nem kaptak a minisztériumból. Az az ember benyomása, mintha a hatalmon lévő SMER-es politikusoknak nem állna érdekében, hogy javuljon a diákjaink szlovák nyelvtudása, hiszen akkor mire is hivatkoznának, amikor éppen rúgni akarnak egyet belénk? És most itt van Maďarič miniszter legújabb agymenése: a kulturális minisztérium ugyanis olyan javaslatot tett a kormányhivatalnak az államnyelvtörvényre hivatkozva, hogy csak azokra a magyar kisebbségi rendezvényekre adjon a hivatal támogatást, amelyeket szlovákul is meghirdetnek a szervezők. 

Egyszóval, ha valaki azt gondolta volna néhány héttel ezelőtt, hogy „szeretett vezetőinket” megszállta a Szentlélek, és hirtelen megszerették a magyarokat, azokat ki kell ábrándítanunk. Van erre egy régi magyar mondás, ami erre az estre is ül: kutyából nem lesz szalonna.

Itt van a nyakunkon a köztársaságielnök-választás második fordulója és sokan még most is bizonytalanok, hogy elmenjenek-e választani, és ha igen, kire szavazzanak. Nem segíti a szlovákiai magyarokat a döntésben a bizonytalan hozzáállás, tehetetlenség vagy hallgatás sem. Pedig a helyzet annyira egyszerű. Nem veszíthetjük el az emlékezőképességünket.

Hát nem emlékszünk, mi mindent „köszönhetünk” mi, szlovákiai magyarok Robert Ficónak? Nem emlékszünk, ki volt az, aki a belügyminiszterével együtt kiállt a sajtónyilvánosság elé, beleavatkozott egy folyamatban lévő büntetőügybe, és hazugsággal vádolta meg Malina Hedviget, akiből ezzel áldozatból vádlottat csinált? Nem emlékszünk, ki volt az, aki egy turulszobor ürügyén összehívta az ország nemzetbiztonsági tanácsának ülését? Nem emlékszünk, kinek a miniszterelnöksége alatt verték meg a magyar szurkolókat Dunaszerdahelyen valószínűleg csak azért, hogy példát statuáljanak: így is lehet bánni a magyarokkal? Nem emlékszünk, ki volt az, aki a magyar köztársasági elnököt megalázó helyzetbe hozva visszafordította a határról? Nem emlékszünk, ki volt az, aki a magyar parlament kettős állampolgárságról szóló törvényére azonnali válaszintézkedésként elfogadtatta a szlovák parlamentben azt az állampolgársági törvényt, amelynek következtében ma is embereket fosztanak meg szlovák állampolgárságuktól? Nem emlékszünk, ki volt az, aki a kisebbségeknek a status quo megőrzését ígérte és az első adandó alkalommal megsértette ezt az egyezséget? És nem emlékszünk arra, hogy ki volt az, aki alig pár nappal ezelőtt Dél-Szlovákiát és az itt élő magyarok ügyét Koszovóhoz hasonlította? Tovább is van, mondjam még? Akkor valójában min is gondolkodunk?

Ne legyen rövid az emlékezetünk. Robert Fico rovásán nagyon sok van. Ennél az embernél Andrej Kiska csak jobb lehet. Ne adjuk egyetlen ember kezébe ennek az országnak a sorsát. Ne legyenek illúziónk, Robert Fico az az ember, aki élni fog a hatalmával és kevés a remény arra, hogy nem fog vele visszaélni. Ne a tenyerünket nyújtogassuk tehát, mert hamar koldusnak néznek bennünket. Hanem mérlegeljünk józanul, és menjünk el szombaton minél többen. Andrej Kiska csak a mi szavazatainkkal lehet köztársasági elnök. Mindazok, akik nem őt támogatják, vagy nem vesznek részt a választásokon, Robert Ficót segítik hozzá a hatalomhoz.