Donald Trump kihátrált. Ugyan nem a hivatalából, hanem a következetes környezetvédelemből. Kemény megállapítás ez, de sajnos igaz. A párizsi klímaegyezmény volt a nemzetközi közösség reménye az éghajlatváltozás elleni küzdelembe
Donald Trump tavalyi választási kampányának jelszava, a ma már mindenki által ismert „MAKE AMERICA GREAT AGAIN“ volt, vagyis „Tegyük ismét naggyá Amerikát“. A nyugati világ szemével nézve a kampány rendhagyó, néha agresszív volt. Környezetvédelmi miniszterként engem leginkább az ökológiát és az éghajlatváltozás elleni küzdelmet érintő kijelentései érdekeltek. Amit hallottam, nem töltött el pozitív várakozással, hiszen azt hangoztatta, megszünteti azokat az intézkedéseket, melyek környezeti okokra hivatkozva korlátozzák néhány légszennyező nagyvállalat tevékenységét.
A negatív várakozások viszont beigazolódtak akkor, amikor az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal élére Scott Pruitt került. Egy olyan ember, aki szembe megy azzal az általánosan elfogadott tudományos nézettel, hogy a szén-dioxid-kibocsátás meghatározó tényezője a globális klímaváltozásnak. Sőt, azt az elméletet hirdeti, hogy a korlátozások ártanak az amerikai vállalatoknak és a gazdaságnak, melyben jelentős szerep jut a kőolaj- és földgázkitermelőknek. Ezért csak idő kérdése volt, hogy az USA mikor akar majd elállni a Párizsban megköttetett megállapodástól, mely az üvegházhatású gázokért felelős fosszilis energiahordozók kivezetésével számol. Hiszen ezek okozzák a gyakori szárazsággal vagy épp pusztító áradásokkal járó időjárás-változást.
Személy szerint nagyon sajnálom, hogy Trump és adminisztratívája elutasította az egyezményt. Csalódott vagyok, hogy szembe megy azokkal az érvekkel, melyekkel a Nemzeti Óceáni és Meteorológiai Szolgálat és a NASA is azonosul. Egyetértek António Guterres ENSZ- főtitkárral abban, hogy az éghajlatváltozás tagadhatatlan és megállíthatatlan, a klímaváltozásra adható válaszlehetőségeknek pedig nincs alternatívája. Ha nem a környezetbarát megoldásra fogadunk, sötét jövő előtt állunk.
Felvetődik a kérdés, hogyan tovább, miután az Egyesült Államok kihátrál a párizsi megállapodásból. Magam is azt kérdezem, hogyan reagálnak majd a többiek. Ebben a bizonytalan időszakban némi reményt ad az európai államok hozzáállása, miszerint igyekezni fognak eleget tenni az egyezségbe foglalt vállalásoknak. Főleg azok után, ahogy Kína áll a kérdéshez. Csak megerősíteni tudom, hogy Peking és Brüsszel tárgyalása nem volt egyszerű, de az eredmény annál örvendetesebb. És ebben, a vezetésemmel, Szlovákia is jelentős szerepet játszott.
Az ökológia kérdésében az európai államok egységes fellépésére van szükség. És ha már Trump önző módon úgy döntött, naggyá teszi Amerikáját, tegyük mi is naggyá, és ezúttal zöldebbé is, Európát. A Trump lépése felett érzett csalódottságunk ne szegje kedvünket, hanem ellenkezőleg, erősítsen meg. Az EU a megállapodás céljainak teljesítésében kulcsszereplő, amely az USA kilépése ellenére, Kínával és Indiával közösen, képes vezetni a kötelezettségvállalások teljesítésének folyamatát és megkezdeni az éghajlatváltozás elleni valódi küzdelmet.
