Ugyan a népszavazási kampány szombaton véget ért, és ma már tudjuk, hogy összesen a választók ötöde járult csak az urnákhoz (a magyaroknak meg a tizede sem), Szlovákiát nem hagyta érintetlenül a sokszor eldurvuló, a felvetett kérdések megbeszélése helyett sokszor támadásokba, személyeskedésbe, vulgarizmusba, félrevezetésekbe, és úgy általánosságban feszültségkeltésbe átcsapó kampány.

Az eredménytől függetlenül igaz, hogy a népszavazás rajta hagyta a nyomát Szlovákia társadalmán, és nem a jó értelemben.

De ez még csak a kisebb baj. Nagyobb probléma az, hogy már most látszik, hogy ez nem az utolsó népszavazási kezdeményezés volt az idén. Legalább két esetben hallani arról, hogy népszavazási kampányt fontolgatnak politikai erők: Igor Matovič korrupcióellenes, az egyik új párt pedig az állam és az egyház szétválasztásáról szóló voksot szeretne megvalósítani. Ráadásul attól félek, ez még csak a jéghegy csúcsa, még nem látjuk, hogy ebben a választási évben hányan akarnak még (vissza)élni a népszavazás eszközével, saját maguk önző politikai érdekeik oltárán lejáratva a népszavazást mint olyat.

Ez számomra aggasztó. Elsősorban azért, mert a legtöbb esetben sajnos úgy tűnik, hogy nem a társadalmi igény generálja a népszavazásokat, a politika nem arra reagál hogy mivel szeretnének foglalkozni a választók, hanem épp ellenkezőleg, a politikusok rángatják bele az embereket a hajuknál fogva a legkülönbözőbb témákba elsősorban azért hogy előnyökhöz jussanak és mobilizálják a potenciális táborukat. Erre utalt a mostani népszavazás tényleg gyatra, 20 százalékos részvételi aránya is.

Másodsorban pedig azért is aggasztó, mert hogy vannak olyan témák, amik legalább annyi figyelmet igényelnének, mint a most népszavazásra bocsájtani kívántak. Ott vannak rögtön az európai szintű témák: a kontinens és az Unió gazdasági helyzete még mindig rossz, Görögország a csőd szélén tántorog, a szomszédos Ukrajnában pedig – szinte felfoghatatlan módon – egyre durvább a háború. De nem is kell a „szomszédba menni” a problémákért. Szlovákiában hatalmas a munkanélküliség, sok olyan ember, aki dolgozni akar marad munka nélkül. Különösen rosszul érinti ez a fiatalokat, akiknek még kevesebb munkalehetősége van mint az átlagnak. A nyugdíjrendszer rosszul beállított, a második pillér akadozik. Kisebbségi fronton pedig rendezetlen az állampolgársági kérdés, a kulturális támogatások, és megannyi más dolog.

Ezek az igazi témák, ezekkel kell foglalkozni, és a Híd párt ezekkel is fog törődni az elkövetkező időszakban. Kampányok, politikai pontszerzés, populizmus helyett továbbra is azokat a témákat kezeljük majd kiemelten, amelyre igazi társadalmi igény van. Remélem, hogy a többi politikai erő is mérsékeltséget mutat majd ez irányban, de én csak saját magamért tudok kezeskedni.